Patkás Tamás a balesete után – ahogy ő mondja – nyomott egy reset gombot, és az úszásnak is köszönhetően új életet kezdett, tiszta lappal. A lábait elvesztette, kapott viszont egy örök szerelmet, a sportot. Nyílt vízi úszóként kemény próbákat állt ki, elképesztő akaraterejének köszönhetően teljesítette azt a kihívást is, ami a legnagyobb álma volt: múlt hétvégén átúszta a kontinenseket összekötő Boszporusz-szorost. A felkészülés alatt 15 kilót ledobott, ha kellett, medencében, ha úgy adódott, 14-15 fokos vizű tóban edzett a karanténidőszak alatt is.

„A világhírű verseny az eredeti hangulatából sajnos keveset adott vissza. A szoros átúszása egy népünnepély normál esetben. A rengeteg néző fesztiválhangulatot varázsol a partra, minden momentum arról szól, hogy különleges dolog a mezőny tagjának lenni. Ehhez képest, most kijöttem a vízből és tizenöt perc múlva már a kocsiban ültem, az oklevelet is e-mailben kaptam meg, de erre fel voltam készülve, tudtam, hogy óvatosak a szervezők, és ennek a körítés, a felhajtás, a hangulat látja kárát. Tizennyolc paraúszó indult rajtam kívül, mindannyian törökök. A szervezők arcára kiült a döbbenet, amikor készülődtem az úszáshoz, de megnyugtattam őket, hogy sikerülni fog, hiszen a híres porecsi próbát is túléltem” – kezdte a beszámolót a nagy kalandról Tomi Rocky, majd azzal folytatta, hogy az Európát Ázsiával összekötő tengerszorost átúszni nem egyszerű feladat, bekerülni az indulók közé pedig legalább annyira nehéz.

Évente egy alkalommal 2400 úszó kap erre esélyt, ám hatalmas a túljelentkezés, minden alakalommal több mint ötvenezren pályáznak a helyekre. A kétórás szintidőt nagyon komolyan veszik a szervezők, hiszen a teherhajó-forgalmat csak hat órára állítják le, ebben a szűk idősávban három részre osztva rajtoltatják az úszókat. Mindenkinek maximum két órája van, hogy leküzdje a hat és fél kilométert, ami jóval több, mint a két part közötti táv, hiszen a szoros hosszában is úszni kell. Az igazi nehézséget, sokszor az életveszélyt a víz sodrása okozza. A nyílt vízi verseny Isztambul Kanlica ázsiai kerületéből indult és a város európai oldalán lévő Kurucesme kerületben ért véget.

„Az áramlatok jó esetben segítik a versenyzőket, ám ha valaki letér az ideális útvonalról, akkor esélye sincs, hogy időben célba érjen. Számoltam azzal is, hogy kifog rajtam a tenger, és kivesznek a mezőnyből, így csak szakaszokra koncentráltam. Mindenképpen át akartam úszni a híd alatt, és amikor ott voltam, valami földöntúli boldogságot éreztem. Nevettem és csak folyt a könnyem, és mondogattam magamban: „Itt vagyok én, Patkás Tamás Győrből, a lábam nem nő vissza, abból főzök, amim van, és el sem hiszem, hogy látom magam felett a hidat.” Innentől viszont már arra koncentráltam, hogy célba érjek, ami sikerült is.

Vittem magammal egy Győr-zászlót, büszkén lobogtattam. A várost mint parasport-nagykövet is képviseltem, ezzel a megtisztelő feladattal dr. Dézsi Csaba András polgármester bízott meg. Ez a küldetés nyilván nem csak arról szól, hogy örülök magamnak. Remélem, minél többen érzik, látják, hogy Győr nagy figyelmet fordít a fogyatékkal élők sportjára is.”

Patkás Tamás újabb fontos állomást pipálhat ki nyílt vízi paraúszó-pályafutásában. Tettével pedig újra megmutatta mindenkinek, hogy a reménytelennek tűnő helyzetekből is létezik kiút.

„Behívtak egyszer a kórházba, mert volt ott egy amputált fiú, aki annyira magába fordult, hogy senkivel sem akart beszélni, se a családjával, se az orvosokkal, nővérekkel. Velem sem ment a dolog, teljesen bezárkózott. Vittem magammal egy újságot, aminek a címlapján ott virított a fotóm, pár oldallal beljebb pedig egy hosszú cikk az életemről. Letettem az ágyra a magazint, és mondtam a srácnak, hogy olvasgasson egy kicsit, én kimegyek, iszom valamit. Amikor visszaértem, a képre mutatott, és annyit mondott, ez te vagy. És elindult a kommunikáció. Látszott, hogy már észrevette a reménysugarat, rögtön kérdezte, hogy hogyan is van ez a műláb dolog.

Én meg vagyok annyira tökös gyerek, hogy letoltam a gatyámat, és válaszoltam, hogy „valahogy így”. Látta, hogy ha kap egy protézist, járhat, egyébként meg sportolhat is. Engem erre nem vezetett rá senki. Hozzám beküldtek a műtétem után egy hölgyet, akinek hiányzott két lábujja. Azért érzed, hogy nem ugyanaz a probléma” – mesélte Tomi nevetve.

Ez egyébként is jellemző rá, hogy humorral fűszerezve éli az életét, amiben, ha szüksége van gyógyírre, akkor az a sport.

„Az úszás a gyógyszerem. Ha ideges vagyok, nincsenek jó napjaim, elmegyek az uszodába, vagy ki a tóra, és egyszerűen kiúszom magamból. Ez boldoggá tesz, nem kell xanax vagy pszichológus, a sport mindent megold” – zárta a beszélgetést Tomi, de azt még hozzáteszi, hogy ha a kötelező, második koronavírustesztje is negatív lesz, akkor hétvégén már a Tatai-tóban úszik egy versenyen, mert éppen lendületben van.

Patkás Tomi átúszott Európából Ázsiába!