Sebezhető lett a világ, amelyről azt gondoltuk: mi vagyunk a közepén.

Nem vágytunk és nem is számítottunk rá, de átéljük, hogy sebezhető a világ. Az a világ, amelyről azt gondoltunk, mi, emberek vagyunk a közepén, értünk bocsátanak ki oxigént a fák, nekünk süt a Nap, számunkra terem a föld. A többiek, az állatok, a növények csak melléktermékei ennek a világegyetemnek. Aztán jött egy korábban is ismert vírus, s itt, a 21. század huszadik évében, amikor – kétségtelenül az emberi elme jóvoltából – mesterséges intelligenciáról, robotizációról és digitalizációról beszélünk, autóink rövidesen önmagukat vezetik, rálépünk a Marsra, aktivizálódik egy, az emberi agy sokrétűségéhez képest primitív vírus, aztán pár hónap alatt teljesen átrendezi a világot.

Az emberiség nagy többsége nyilván túléli a globális kórt, de akár évekig lassúvá teszi lépteinket ez a járvány, melynek már második hulláma csapkodja az otthonunk falát, miközben még az elsőnek a maradványtüneteivel szenvedünk. Nincs kímélet, a helyi, a nemzeti és a globális közösségek egyaránt megtorpannak. Még az olyan jelentős, és Magyarország számára különösen fontos nagyhatalom, mint Németország nemzeti jövedelme is rekordméretekben csökkent a második negyedévben. Magyarországon is nő a hiány, szeptemberben a gazdaság védelmét szolgáló terv készül. Szembe kell néznünk azzal, hogy kényszerűen kevesebb forráshoz jutnak a települések, az önkormányzatok, s maga az ország is. Munkahelyek százezreit kell megvédeni, vagy újakat létrehozni, miközben a nálunk letelepedő világcégek teljesítménye, ezáltal az államnak és az önkormányzatoknak befizetett adója is nagymértékben csökken.

Lehet ebből politikát csinálni, lehet követelőzni, lehet vitatkozni a lehetséges beruházások fontossági sorrendjén, de akarva-akaratlanul tudomásul kell vennünk: pénzügyi szempontból időlegesen szűkösebb lesz a világ. Nagyobb szerepe lesz az öngondoskodásnak, az egyéni alkalmazkodó képességnek, a kreativitásnak, a szolidaritásnak, a türelemnek, a józanságnak. Ez nem jelenti sem az önfeladást, sem saját nagyívű vágyaink, céljaink végleges törlését a terveink közül. Csak az átütemezést, az újratervezést.