A szülők járvány alatti stresszkezelése példaként szolgált a gyermekeknek, akik különbözőképpen élték meg az otthon tanulást. Az elkezdődött iskolaév pedig lehetőséget kínál a pedagógusoknak is, hogy átbeszéljék az elmúlt fél év tapasztalatait a diákokkal.

Benczéné Timár Irén tanácsadó szakpszichológus szerint a karanténhelyzet különböző reakciókat váltott ki a kiskorúakból is, életkoruk szerint is más-más kihívással találták magukat szembe. A szülők stációkon estek át, megélve azt, hogy a mindennapokban történt változásból ki kellett hozni a legtöbbet. Jó esetben eljutottak annak felismeréséig, hogy a megváltozott élethelyzetben a munka mellett a család vált elsődlegessé, teret adva a kapcsolatokban az összefogásra, az odafigyelésre, a pozitív hozzáállásra. A gyermekekre „rázuhant az idő”, ami komoly problémát okozhatott az iskolába járás helyett. Voltak, akik gyorsan alkalmazkodtak a környezet elvárásaihoz, de azoknak a gyerekeknek, akik akkor teljesítenek jól, ha a pedagógus is ott van mellettük, akik a tanórákon „szívják magukba a tudást”, nehézséget okozhatott az online oktatás, ami nagyobb önállóságot követelt tőlük.

Azoknak a diákok, akik befelé fordulóbbak, lehet, hogy „csúcs” volt az otthoni tanulás, jobban ki tudtak bontakozni, kevésbé szorongtak.

Egyes családokban a változás krízishelyzetet teremtett, a megszűnő anyagi biztonság a gyerekekre is hatással volt, van.

„Stresszhelyzetben a szülők viselkedése mintaként szolgál. A legjobb, amit a gyerekeinkkel tehetünk, hogy kimutatjuk az irántuk érzett szeretetünket, ha önállóságra és függetlenségre neveljük, a túlféltő nevelés nem teszi boldoggá őket” – emelte ki Benczéné Timár Irén. Mivel a túlzott stressz negatívan befolyásolja az egészségi állapotot, ezért a gyermekek szempontjából kiemelt jelentőségű, hogy a szülő hatékonyan oldja a stresszes szituációkat. „Bármilyen helyzet is adódik az életben, az anyának, apának figyelnie kell, hogyan tud a legrosszabb helyzetben is biztonságot adni a gyermekének. Leginkább úgy, ha önmaga is képes a stressz csökkentésére, érzelmi önszabályozásra. Ezzel példaként is viselkedik, és hatékonyabbá válik, mert stresszmentesen jobban tud gyermekének megfelelő segítséget nyújtani” – vallja a szakember.

A szülői példamutatás mellett a kortársakkal való együttlétből tanulnak a legtöbbet a gyermekek, mindezek a szociális kapcsolataikban később segíteni fogják őket.

A szakpszichológus szerint az új tanév kezdete lehetőséget kínál arra is, hogy a diákok beszélhessenek az órákon arról, hogyan élték meg a járvány hónapjait, ezáltal még inkább ventilálni tudják magukból a megélt feszültségeket. A tanárokkal és kortársaiknak együtt beszéljék át, ki hogyan készült, mit élt meg, és ezáltal erősödik bennük az, hogy ami zajlott/zajlik, az egy közös sors, ami mindannyiukat érintette. Vegyék sorra, hogy a tapasztalatokból mi az, ami a folytatáshoz felhasználható, mire kell figyelni, milyen lehetőségek vannak a rendkívüli helyzetben. A kudarcokról, a bizonytalanságról, a veszteségekről nem könnyű nyilatkozni egy gyermeknek, de az iskolakezdés után ezen témáknak elő kell kerülnie az osztályfőnöki órákon. A pszichológus hozzátette, a kisiskolások különösen, de a nagyobbak is a szülőtől remélik a feltétlen szeretetet, megerősítést, biztonságot, bizalmat. Ha ezeket érzik és megtapasztalják otthon, nyugalommal vágnak neki az iskolának, ahol pedig várják a szeretetet a tanítótól, tanártól, érdekességeket, játékos tanulást, új barátokat, fokozatosságot, türelmet és segítséget. Mindezek pedig a szülői háttértámogatás mellett további biztonságot és nyugalmat jelentenek a tanévet kezdő iskolásoknak.