Gróf Esterházy Móric miniszterelnök porcelán emléktábláját avatták fel szombaton a Széchenyi téren álló Czuczor Gergely Bencés Gimnázium épületének falán.

Az emléktábla a Herendi Porcelánmanufaktúra Zrt. és a győri perjelség összefogásával jött létre. Esterházy Móric tíz évig a Herendi Porcelángyár Rt. elnöke volt 1934-1944 között. Sárai-Szabó Kelemen OSB győri perjel és Tóth Konstantin OSB gimnáziumi igazgató köszöntője után beszédet mondott az emléktábla-avatáson dr. Simon Attila, a gyár vezérigazgatója és Biczó Zalán egyetemi könyvtáros, az Esterházy-emléktábla kezdeményezője. Az ünnepségen jelen volt Esterházy György, a miniszterelnök unokája is, akinek személyes hangú beszédével fejeződött be az emléktábla-avatás.

Hatvan esztendővel ezelőtt halt meg Esterházy Móric (1881-1960), aki 1917-ben a Magyar Királyság miniszterelnöke volt. Kevesen tudják, hogy 1895-1899 között a győri bencés gimnázium tanulója a szociálisan érzékeny és demokratikus viszonyok kialakítását megkísérlő államférfi. Anyai ágon Schwarzenberg Adolf törökverő győri hős leszármazottja. Első nyilvános szónoki megszólalása is Győr városához köti: 1895-ben a Szent László-ünnepségen a Püspökvárban Zalka János püspök társaságában mondott beszédet. Esterházy Alajos testvéröccsével együtt – aki szintén a gimnázium tanulója volt – sokszor segítették adományaikkal a bencés gimnázium alapítványait, a diáksegély-alapot. A bencés gimnázium után 1899 szeptemberétől Budapesten jogot tanult, de Angliában is sok időt töltött. 1900 szeptemberétől Oxfordban élt és a helyi egyetemen végezte tanulmányait.

1917. június 15-énTisza István menesztése után az ifjú IV. Károly király miniszterelnökké nevezte ki a 36 éves grófot. Az Esterházy-kormány két hónapig működött: reformjait, célkitűzéseit nem támogatták, így a kormányfő lemondani kényszerült. 1918 és 1931 között nem politizált, de 1931–1944 között ismét parlamenti képviselő lett. Támogatta Kállay Miklós második világháborúból történő kiugrási politikáját. 1944 őszén a nyilasok deportálták.1951-ben családjával és édesanyjával együtt a fővárosból a Heves megyei Hortra telepítették ki. 1956-ban lányával Bécsbe emigrált, ott az unokaöccse által felajánlott lakásban, a Schwarzenberg-palotában élte le hátralévő éveit, ahol hatvan évvel ezelőtt (1960) hunyt el.

Az egyetemi könyvtáros kutatómunkájának alapja a bencés osztálynévkönyvek, a korabeli sajtó, a tankerületi főigazgatóhoz beadott kérelmek és az iskolai értesítők voltak.

TV-s szerkesztő: Pulai Sarolta és Zombai-Kovács Ákos