Az elmúlt időszakban szép eredményeket értek el a GYAC atlétái. Ezekről a sikerekről, és úgy általában a sportág győri életről beszélgettünk Petrahn Barbarával a GYAC atlétika szakosztályának vezetőjével.

– Az előző ifjúsági országos bajnokságon a harmadik legjobb vidéki klub lett a GYAC, hogyan jutottatok el idáig?
– Viszonylag hosszú út vezetett el addig, hogy a részvevő 36 egyesületből ilyen előkelő helyen végezzünk. Nem tartozunk a kiemelt műhelyek közé, így még kellemesebb és biztató ez a részsiker, még akkor is, ha sajnos nekünk is volt „betli” versenyszámunk az OB-n. Már jó előjelnek ígérkezett, hogy tizenhét versenyzővel képviseltük a klubot, az öt érem mellett rengeteg döntős helyezésünk is volt és szinte minden sportolónk egyéni csúccsal fejezte be a versenyt. Külön öröm, hogy több szakágban, középtávfutásban és ugró számban is szereztünk érmet, azonban ezt mindenképpen csak egy folyamat állomásának kell tekinteni. Az elmúlt időszakban talán kevesebbet lehetett hallani a GYAC atlétáiról, de a 2 -3 éve megkezdett munka, csendben, de biztosan úgy tűnik beérik.

– Az mondtad az elmúlt 2-3 év munkája, mi történt ebben az időszakban?
– 2018-ban kaptam meg az elnökségtől a bizalmat, hogy az atlétika szakosztályt vezessem és talán titokban azt a feladatot is, hogy a jövő olimpikonjait neveljük ki. Ehhez stabil, biztos alapokra van szükség. Természetesen 1-2 év alatt, az akkor 13-14 éves gyerekekből nem lehetett azonnal olimpiai résztvevőt varázsolni, de alázatos, odaadó munkával ezek a gyerekek odaérhetnek a nemzetközi porondra. A szakosztály vezetőedzői szerepkörére felkértem Kiss Dániel dobóedzőt, az utánpótlás vezetőjének pedig Bogár Lillát, aki egyébként az ugró szakágat is viszi az egyesületben. Ez egy új keretet adott a szakosztálynak, fiatal, de ambíciózus csapat alakult ki. A „feladásos” rendszeren nem változtattunk, hiszen a legkisebbekkel foglalkozó edzők feladata, hogy minél színesebben, sokoldalúbban képezzék a gyerekeket és mindemellett megszerettessék velük a sportágat. A legkisebb korosztályban 130-140-en vannak jelenleg, hozzájuk jönnek még a szakági csoportokban és előkészítő csoportban dolgozó atlétáink, ami plusz 80-90 főt jelent.

– Az edzők is folyamatosan tanulnak, némelyikük a jelenlegi legjobb mesterektől.
– Számomra fontos, hogy az edzők folyamatosan képezzék magukat, erre Magyarországon a Magyar Edzők Társasága, illetve a Magyar Atlétikai Szövetség által szervezett képzéseken tudnak részt venni, de külföldi, az Európai Atlétikai Szövetség által szervezett konferenciákra is sikerült eljuttatnom edzőinket. Ezek mind-mind hosszú távú befektetések, amikre a jelenben kell költeni, hogy az igazi értékeit a jövőben tudjuk majd élvezni. Elindítottam egy mentor edző programot is, melynek keretein belül edzőink, más már sikeres magyar edzőktől tanulhatnak, az ő eddig megszerzett tapasztalataikat is beépíthetik a sportolók felkészítésébe. Súlylökésben Márton Anita edzője, Eperjesi László, középtávfutásban Gyimes Zsolt, távol és hármasugrásban az olimpiai 4. helyezett Szalma László, aki a Testnevelési Egyetem atlétika tanszékvezetője is egyben és Henyecz László az, aki segíti edzőinket.

Ez természetesen nem azt jelenti, hogy fiatal kollégáim szakmai munkájában nem bízom, éppen ellenkezőleg; maximális bizalmam van feléjük, tudom, hogy az alázatos és precíz munkájuk, valamint a már mások által megszerzett több éves tapasztalat a jövő sikereinek záloga.

A nemzetközi atlétika már sokkal „szakosodottabb”, az egy edző minden versenyszámhoz ért elvben nem hiszek, talán egy általános, utánpótlás szintig igaz lehet, de ahol már a sportolót 1 század vagy 1 cm választja el az olimpiától vagy a felnőtt nemzetközi szinttől, ott az edzőnek is mesterré kell válnia az adott versenyszámban.

Szeretném, ha a 2023 – 2025 körül már olyan saját nevelésű nemzetközi versenyzőink legyenek, akik nemcsak a „résztvettem, jó volt” kategória indulói. Ehhez a versenyzőknek és nekünk, mint egyesületnek is egy stratégiai tervre volt, van szükségünk, melynek alapjait már letettük és ahogy formálódik a szakosztály, ahogy alakul az atlétikai élet mindig igazítunk rajta, hogy a következő lépcsőfokra fel tudjunk lépni.

– Olimpiai résztvevőként tudod mi kell nemzetközi élmezőnyhöz, miben segíti ez azt a munkát, hogy elérjétek a kitűzött célt?
– Versenyzőként is és sportvezetőként is mindig a végső cél lebeg a szemem előtt és formálódnak bennem azok a lépések, amik oda vezethetnek. Ez is csak egy olyan feladat, mint felkészülni az olimpiára, el kell végezni a munkát, lesznek könnyebb edzések, lesznek nehezebb napok, és lesznek olyan napok is, mint az Ifjúsági Országos Bajnokság, ahol leellenőrizhetjük magunkat, hogy jó úton haladunk-e vagy irányt kell-e változtatnunk. Az Európai Atlétika Szövetségben betöltött pozíciómat is igyekszem kihasználni a magyar és győri atlétika számára. Ez eddig elsősorban a továbbképzésekben jelentett előnyt számunkra, de remélem a jövőben más területen is tudunk majd előnyt élvezni.

Jelenleg három fő feladatban számítanak rám, egy jövőbeni projekt elindításán dolgozunk, melynek alapjait az utánpótlás számára, a kölyökatlétika egyik részeként dolgoztam ki.

Ennek végleges formájához még szerintem egy-másfél év szükséges, az új sportági stratégiát kidolgozó munkacsoportban, mint korábbi sikeres atléta számítanak az javaslataimra, valamint női sportvezetőként a szövetség által meghatározott sportágon belüli, nemek közötti egyensúly elősegítéseként indított projektben számítanak rám. Az EA szeretné a jövőben minél magasabbra emelni a nők jelenlét a sportban, mint sportvezető, vagy éppen edző, ezzel a kezdeményezéssel egyetértek, azonban személy szerint akkor érzem mindezt helytállónak, ha a mögöttes tudás, és munka a gyengébbik nemnél is jelen van.

– Jelenleg két atlétika klub is működik Győrben, mennyire segíti ez a sportágat?
– Úgy vélem Győrben mindig a sikersportágak közé tartozott az atlétika. Korábban a Győri ETO színeiben, majd Győri Dózsásként több válogatott atléta került ki a helyi szakmai műhelyekből. Ezt a munkát folytatni kell, hogy újra a legeredményesebb klubok közé kerüljön országos szinten is a győri atlétika. Szakmai és sportdiplomáciai szemmel úgy látom, hogyha helyi szinten olyan magas célokat tűzünk ki magunk elé, mint az olimpiai és a felnőtt nemzetközi élmezőnyben való részvétel, akkor azt összefogással, együttműködéssel el tudjuk érni. Úgy érzem ennek a hajónak jó kapitánya lehetek a jövőben is.