Győri Bencések
A Szent Mór Bencés perjelség refektóriuma majd két év alatt újult meg a „Modern Monasteries”, azaz „Modern kolostorok” nevű, európai uniós forrásból társfinanszírozott projekt keretében. A restaurátoroknak számos művészeti kérdést kellett alkotó módon megválaszolniuk. Velledits Lajossal, vezető restaurátorral, a Synthese Restaurátor Kft. ügyvezetőjével beszélgettünk a munkálatokról, folytatva a tegnap elkezdett témát.
– A refektórium, azaz a szerzetesi ebédlő mennyire fontos egy szerzetesrend életében?
– A szerzetesi ebédlő a templom után a második legkiemelkedőbb épületrész egy rendházban, így nemcsoda, ha építésekor és az évszázadok során az aktuális művészeti irányzatnak megfelelően díszítették. A győri jezsuita, ma bencés rendház az 1620-as évek végétől az 1660-as évek végéig épült. Sajnos az ebédlő akkor készült díszítéséről nem sokat tudunk. Díszítésének mai formációját az 1700-as évek első harmadában nyerte el.
– A győri bencés refektóriumot hogyan kell elképzelnünk?
– A Refektórium, magyarul szerzetesi ebédlő két részből, a kis ebédlőből és nagy ebédlőből áll. Ez azért fontos, mert a férfi szerzetesek étkezőjébe hölgy nem léphetett, így az ételt a konyhából egy falnyíláson keresztül juttatták el a kisebédlőbe, ahol a napi szolgálatra beosztott szerzetesek átvették az ennivalót, majd kiadagolták és átvitték rendtársaik számára a nagyebédlőbe.
– A kisebédlőt is gazdagon díszítették. Mi volt ennek az oka?
– A kisebédlő díszítésének programja figyelmeztet az épületrész rendeltetésére. A mennyezeti stukkókeretben másnéven tondóban a bőség szimbólumát lathatjuk allegorikus formában. Egy angyal kezében egy kéve búzát tart, előtte gyümölcskosár, valamint kenyércipók, melyeket angyalok hoznak az égből. A tondót kanyargó levélindák fogják közre az egész boltozaton. A nagyrefektóriumba vezető ajtó felett egy kedves jelenet található. A Szűzanya kezében tartja az alvó Kis Jézust, mellettük Keresztelő Szent János gyermekalakja jelenik meg, aki bal kezében egy SILENTIUM (Csendet) feliratot tart, jobb kezét a szája előtt tartva pedig inti a belépőt, hogy csendességgel lépjen az ebédlőbe.
– A méreteken kívül miben tér el a nagyebédlő díszítése a kisebédlőtől?
– A nagyebédlő mennyezetének díszítése még a jezsuiták idejéből való, és minden, ami a jezsuiták számára fontos volt, tondókba foglalva jelenik meg. Megfestették a négy, akkor ismert földrészt, ami annak a szimbóluma, hogy a rend minden ismert földrészen terjesztette a katolicizmust. Emellett jezsuita szentek jelennek meg, a két legfontosabb szent középen kapott helyet egy-egy nagy stukkókeretben.
– Kiket láthatunk, mint két fontos jezsuita szentet?
– Mindenek előtt Loyolai Szent Ignácot, a rendalapítót látjuk ahhoz hasonló öltözékben, amiben egy jó századdal később festve megjelenik a Szent Ignác Bencés templom főoltárképén, azaz miseruhában, és teljesen díszítetten. A másik szent Xavéri Szent Ferenc, akit zarándokként ábrázolnak, pelerinben, kagylókkal a vállán. A körülötte lévő angyalok közül az egyik egy szalagot tart 1.200.000-es felirattal. Ez azt kívánja elmondani nekünk, hogy Xavéri Szent Ferenc 1.200.000 pogányt keresztelt meg.
– A mennyezet középső képe nem jezsuita tematikájú. Mi ennek az oka?
– A bencések 1802-ben beköltöztek a rendházba, és rögtön rá egy évre Karl Otto Hiereonimy nevű győri festő-rajztanár egy Patrona Hungariae képet festett. Sajnálatos módon az előtte lévő domborművet leverték és ennek a helyére került a Patrona Hungariae ábrázolás. A kisebédlőbe vezető ajtó fölött pedig Szent Benedeket festette meg, feltehetően ugyancsak Karl Otto Hiereonimy munkájával van dolgunk.
– Tudjuk, hogy 1830-as években átalakították a refektóriumot. Ez milyen változásokat eredményezett?
– Ez már a bencések a munkája volt. Az akkori klasszicista antikizáló szellemnek megfelelően dekorálták az oldalfalakat. Amforákat látunk a mező közepén, antikizáló pilléreket, és ezek tartják a régi időkből megmaradt műmárvány párkányt. Azt tudjuk, hogy a két ablak között lévő falmezőben valószínűleg, a jezsuiták jótevőinek nagy olajképei voltak, és ezek is stukkókkal voltak körülvéve. Ezeknek a nyomait meg is találtuk. Ezek a stukkók átnyúltak a párkányon, de sajnos a nyomokból nem lehetett rekonstruálni őket, ugyanakkor a felső részben a virágfűzéreket sikerült helyreállítani. Stukkódíszek lenyomatait sikerült feltárni az udvarra néző ablakok két oldalsó síkján. A lenyomatok megegyeztek az ablakbélletet lezáró szegmensíveiben látható babérkoszorúkkal. Ennek alapján lehetett rekonstruálni az oldalak növényi ornamentikáit. A restaurálás egésze során fontosnak tartottuk, hogy a jezsuiták korából való alkotásokat megpróbáljuk eredeti pompájukban visszaadni, törekedve arra, hogy minden értelemben a lehető legegységesebb tér alakuljon ki. Aki látogatóként megtekinti a refektóriumot, eldöntheti, mennyire voltunk sikeresek.
Korábban a témában közölt cikkünk: