A győri gyertyaöntő története

Lélekkel készülő gyertyák

Fotó: Ács Tamás

Révfalu kedvelt utcájában, egy melléképületben működik a Boldogasszony gyertyaöntő műhely. Schwarczné Vince Andrea négy éve, hobbiból kezdett gyertyákat önteni, mára kitanulta a mesterség fogásait és önálló vállalkozóként készíti egyedi gyertyáit.

A műhely előtt egy kis bemutató asztalkán csodálhatjuk meg legújabb munkáit, amelyek már adventre, a karácsonyra készülnek.

Az angyal formájú méhviasz gyertyák mellett a dekopázs technikával készültek, a gömbgyertyák, a bőséget jelképezők, valamint fenyőfa, harang, hópihe, bagoly, elefánt és Buddha alakú gyertyák is feltűnnek. A műhelybe lépve mindenütt öntőformákat, tartályokat, lábasokat, különféle kellékeket és gyertyákat látni. Andrea azt meséli, négy évvel ezelőtt először a szappankészítéssel ismerkedett meg, aztán a gyertyaöntéssel. Autodidakta módon tanult, könyvtárban, levéltárban kutatott, mert kevés a szakirodalom, ő pedig a tökéletességre törekedett.

Fél évébe telt, mire kikísérletezte a számára ideális gyertyakészítési módokat és elégedett lett az elkészült alkotással. Időközben komplett gyertyaöntő műhelyeket vásárolt fel, az elsőt Vámosatyáról hozta, ahol templomi gyertyákat készítettek, így megkapta a templomi gyertyák öntőformáit, valamint a Szűz Mária-szobrok szilikonformáit is. Andrea úgy tudja, ilyenek már csak neki vannak az országban. Szerencsésnek mondhatja magát, mert néhány napot eltölthetett a tihanyi apátság gyertyaöntő műhelyében és a pannonhalmi bencés műhelybe is betekinthetett. Győrben Bacsák Károlytól kapott szakmai tanácsokat, aki méhviaszból készít gyertyákat.

Sokféle gyertyaöntéshez alkalmas anyagot kipróbált, végül a 90 százalék parafin és 10 százalék sztearin keveréke mellett döntött. Ezt az alapot különféle színezőanyagokkal vagy illóolajakkal kombinálja. Folyamatosan bővíti öntőformakészletét is, a legrégebbi az 1800-as évek végéről származó Szűz Mária-forma, de a bonbonkészítéshez használatos szilikonformák is megtalálhatók a készletében, sőt ő maga is készít kiöntőformákat.

„Érdekes foglalkozás ez az enyém, mert sok rokon szakmával határterület, például szobrász, keramikus, festő is lehetek egy személyben. Annyi mindent megvalósíthatok a gyertyakészítésben, határtalanok a lehetőségeim” – mondja Andrea.

Beszélgetés közben pedig jár a keze a „boszorkánykonyhában”, már felmelegítette a parafinkeveréket, a formába helyezte a kanócot, amely csakis pamuttartalmú lehet, és amit egy nappal korábban már beáztatott, majd óvatosan önteni kezdi a formába az anyagot. Miután ez megtörtént, hagyni kell megdermedni és másnap kivehetjük a formából. Kezdő, hobbi gyertyakészítőknek a méhviasz használatát ajánlja, amelyet méhészetből lehet beszerezni, ezzel jóval könnyebb dolgozni és önmagában is illatos, természetes anyag.

Andrea a gyertyák készítése mellett kézműves foglalkozásokon, szakkörökön, tanfolyamokon adja át megszerzett tudását, igyekszik megszerettetni mindenkivel ezt a fajta kézműves tevékenységet.

„Ápolni kell ezt a hagyományt, mert ha nem csináljuk, ki fog veszni a gyertyaöntő mesterség” – véli a kézműves.

Inspirációt a különböző kreatív magazinokból és saját fantáziavilágából merít, elsősorban a színek terén. Alkalmazza a különféle díszítési technikákat, mint a dekopázs, a viaszlapos, a gyertyatollal rajzolt vagy a lakozott. A gyertyák formájában, díszítésében is van divat, de mi magunk is tudunk divatot teremteni – vallja a gyertyaöntő. Adventben, karácsonykor a piros, a zöld, a bordó szín dominál és az örök fehér, mindez jó sok csillámporral megszórva, hogy ragyogjon! Valamint ilyenkor a méhviasz gyertyák nagyon népszerűek az illatuk és hangulatuk miatt.

Andrea szeret másoktól gyertyát kapni ajándékba, de a saját készítésű tárgyai a kedvencek. Mielőtt még belevágott volna új mesterségébe, akkor is „gyertyamániás” volt, mindennap gyertyát gyújtott este az otthonában. Ezt a hagyományt azóta sem szakította, meg, csak most már saját keze munkájának a gyertyái égnek esténként a lakásban, a család nagy örömére.