A tenisz szeretetét és annak minden varázsát igyekszik átadni a gyerekeknek az egykori válogatott sportoló Szombati-Serfőző Eszter. Azon szerencsések egyike, akinek a munkája a hobbija is egyben. Számára a tenisz szerelem, főleg úgy, hogy tudását pici tehetségeknek adhatja át, ők pedig meghálálják a szórakozva elsajátított tenisztudást.
A vérében van a játékszenvedély, ami nem csoda, hiszen nagypapája is teniszezett, édesanyja pedig ugyanebben a sportban a válogatott szintig küzdötte fel magát. Szombati-Serfőző Eszter így tulajdonképpen beleszületett a labdajáték világába, tehetségével pedig szépen haladt előre, belecsöppenve a profik táborába, hiszen a világranglista 300. helyéig jutott, ami óriási eredménynek számított. „Szép sikereket értem el, amit nagyrészt a szüleimnek köszönhetek, hiszen ők finanszírozták a szenvedélyem. Mindez a ’90-es évek elején történt és akkoriban még nem nagyon működött a szponzoráció, egy magasabb szinten azonban már a szüleim sem tudtak támogatni” – kezdi beszélgetésünket Eszter, akivel hol máshol, mint a Kálóczy téri teniszpályák ölelésében találkozunk.
A múltidézés szomorú részletekkel folytatódik. „Amerikába mentem egy egyetemre, ahol a tanulmányaim mellett teniszösztöndíjjal a zsebemben folytathattam a versenyzést. Egy sajnálatos betegség azonban elég nagy törést okozott az életemben, így búcsút kellett intenem a karrieremnek, hazajöttem” – árulja el a sportoló, szomorúságot viszont nem érzek a hangjában, de ennek is komoly oka van. Hiszen hiába a kudarc, mint egy igazi harcos versenyző az első elbukott szett után, Eszter is felállt és küzdött, soha nem mondott le az álmáról, hogy a tenisz állandó főszereplője legyen életének. „Itthon a civil munkám mellett is mindig szakítottam időt arra, hogy kijöjjek a pályára, hogy ütőt ragadjak. Egy idő után megfogalmazódott bennem, hogy szeretném átadni a megszerzett tudást, különösen gyerekeknek, hiszen jó a pedagógiai érzékem és a fiatalokkal könnyen megtalálom a közös hangot.”
Miközben mindezt mosolyogva meséli Eszter, a pályákon éppen gyerekek küzdenek, hiszen egy év végi iskolás bajnokság zajlik a Győri Atlétikai Clubnál (GYAC), a versenynek pedig beszélgetőtársam is aktív rendezője. Pár percre meg is állunk, hiszen az egyik korosztálynak éppen okleveleket és érmeket adnak át, Eszter pedig mindent rögzít, fotóz, kameráz, na és persze a résztvevőknek gratulál. „Az, hogy Győr rendezett egy Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivált (EYOF), magával hozta azt is, hogy fejlődött az infrastruktúra, olyan teniszlétesítmények alakultak ki, ahová a szülők is szívesen hozzák gyermekeiket. Úgy éreztem, eljött az idő, hogy ezzel a színvonallal, technikai adottsággal párosítsam az elképzelésemet” – vázolja a Labda Győr fantázianévre keresztelt vállalkozás megszületését az ötletgazda.
A Labda Győr három korosztálynak kínál élményt az Olimpiai Sportparkban. Ismerkedve a játék élményével első állomásként Eszter a 1,5–3 év közötti piciknek tart labdatornás mókát, a motorikus képességek és a szem-kéz koordináció fejlesztésére. Ezt követi az ovis tenisz 3 éves kortól egészen 6 éves korig, mely a Nemzetközi Tenisz Szövetség gyerekprogramján alapul, kis hálóval, kis ütővel, kis pályán tartva a foglalkozásokat. A harmadik szint az iskolástenisz, ami a többihez hasonlóan igyekszik a családok időbeosztásához igazodni. Végül pedig az édesanyákra is gondolt a tréner, amerikai licenc alapján, hazánkban egyedüliként Cardio Teniszre, vagyis zenés, közösségi sportolásra invitálja a hölgyeket.
„A győri önkormányzatnak és a GYAC tenisz szakosztályának rengeteget köszönhetek, amiért nagyon hálás vagyok. Összefogásunk nem titkolt célja a fiatal tehetségek felkutatása, karrierjük mentorálása. Ennek egyik állomásaként hamarosan ellátogatunk a győri óvodákba is” – zárja találkozónkat Eszter, majd rohan tovább, hiszen siet kislányához, az ugyancsak tehetséges Johannához.
Szerző: P. Csapucha Adrienn
(X)