Országos tehetségkutatón is elismerték már dalszövegírói kvalitásait, de továbbra sem a díjak, hanem az alkotás iránti vágy hajtja előre. Szilágyi Balázs életének meghatározó része a zenélés és a dalszerzés, aminek új zenekara adott újabb lendületet.

Szilágyi Balázs Pinnyéden töltötte a gyerekkorát, és családjával is ott él. A Kossuth utcai általános iskolába járt, majd tett egy kitérőt, és a középiskolát Sopronban végezte. „Rossz tanuló voltam, későn érő típus. Nem igazán tudtam, mit akarok, csak azt, hogy mit nem. Tizenhat évesen rám találtak a versek és a zene, attól kezdve pedig ráléptem arra az útra, amin a mai napig járok” – meséli a győri dalszerző, aki kezdetben nem írt szövegeket, hanem verseket zenésített meg. Saját bevallása szerint befelé forduló gyerek volt, és ebből felnőttkorára is maradt benne. „Nekem kicsit több idő kell, hogy feloldódjak, és egész jó elvagyok a gondolataimmal.”

A győri frontember életében a Wakachuka nevű zenekar volt az első olyan banda, amelyben kiteljesedhetett mint dalszerző-szövegíró. „Így visszagondolva, sosem motivált igazán, hogy feldolgozásokat játsszak, az alkotás, a saját dalok érdekeltek” – mosolyog Szilágyi Balázs, aki sokáig úgy képzelte, hogy a zenélésből fog megélni. „A mai napig nagyon magas prioritása van az életemben a zenének és az együttesnek. Sokáig az volt az álmom, hogy kizárólag ebből fogok megélni, de az élet más lapokat osztott. Ezt idővel el kellett fogadnom, talán azért is, mert számomra elengedhetetlen az ihlet ahhoz, hogy írjak, és ez nálam eléggé rapszodikus. Viszont van egy szint, ami alá nem szeretnék menni; szóval vagy legyen kellő mélységű a dalszöveg, vagy ha könnyedebb, akkor legyen benne nyelvi játékosság, amire a magyar nyelv fantasztikus lehetőségeket nyújt” – magyarázza a büszke családapa, aki civilben reklámgrafikai stúdiót vezet a feleségével.

Balázs egy kilenc és egy tizennégy éves fiú édesapja, akiknek teljesen természetes, hogy az apukájuk néha megkéri őket, hogy csendesedjenek el egy percre, amíg rögzít egy új dalötletet. „Egyelőre a fiaim még nem fedezték fel maguknak a zenét és a hangszereket, de nem is erőltetem. A Wakachuka próbáit sokáig a pincénkben tartottuk, így volt alkalmuk átérezni a hangulatot, de szerintem még nem késtek le semmiről” – idézi fel a korábbi éveket a győri zenész.

Idén januártól már az Eszkimó nevű győri trió frontembere, amely egy országos tehetségkutató verseny második helyét és a legjobb dalszövegírói díjat is megszerezte. „Sokan úgy gondolják, hogy a Wakachukával csak nevet változtattunk, de ez így nem teljesen igaz. Az Eszkimó ugyan a Wakachuka átalakulásának következményeként jött létre, de mégsem annak folytatásaként. Az Eszkimó név egy új, teljesen másik zenekart takar. Még csak januárban indultunk és máris rengeteg pozitív dolog történt velünk, ezért is érezzük úgy, hogy a kedvezőtlen körülmények ellenére is lehet ez még a mi évünk” – magyarázza Szilágyi Balázs, aki legújabb kislemezük keverését és a Csillagtalan című daluk klipjének a készítését is bevállalta. „Sok kreatív energiát teszek a zenekarba a dalszerzésen túl is, és ugyanez a lelkesedés elmondható a zenésztársaimról, Rolandról és Ádámról is.”

Persze az alkotáshoz olyan környezetre is szükség van, ahol jól érzi magát a szerző. „Nagyon szeretem Győrt. Néha emlékeztetnem kell magamat arra, hogy milyen szép ez a város, és persze ezen belül a szívem csücske, Pinnyéd” – mondja az Eszkimó frontembere.

És hogy mi inspirálja a dalszövegeit? „Megfigyelő típus vagyok, a mindennapok történései, apró, elcsípett, továbbgondolt életjelenetek indítanak el egy-egy kisfilmet a fejemben, és ezek állnak aztán össze dalszöveggé. De ugyanúgy hatnak rám globális társadalmi folyamatok. Fontos, hogy inkább emberi, igazi legyen, mint szép.”