Az Esterházy-palotában látható a Trianon 100 című emlékkiállítás, ennek kapcsán beszélgettünk a békediktátum győri hatásairól Cserhalmi Zoltánnal, a Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum muzeológusával, a tárlat kurátorával.
A magyar történelem legtragikusabb, sorsfordító eseményei közé tartozik az 1920. június 4-én aláírt békediktátum. Magyarország elveszette területének közel kétharmadát, határainkon kívülre került mintegy 3,5 millió magyar.
Az I. világháborút lezáró békeegyezmény nagy hatással volt Győrre, ugyanis nem csak a vármegye közigazgatását kellett újjászervezni. A gondok 1916-ban kezdődtek, a háborús menekültek áradatával, majd a helyzet fokozódott, amikor az elcsatolt részekről több ezer magyar érkezett Győrbe, akiket törvényi, rendeleti úton, sokszor a karhatalom segítségével vagonokba tuszkolva toloncolták ki szülőföldjükről. A város erre az emberáradatra nem készült fel, nem voltak meg az infrastrukturális, a lakhatási, a megélhetési feltételek – hangsúlyozta a szakember. A családok elhelyezésére „barakkvárosok” létesültek a Budai úton, Újváros nyugati peremén, amit csak Trianon telepként emlegettek, valamint a Dunaszeren. 1930-ra normalizálódott a helyzet, beindult a gazdaság, fellendülőben volt a textilipar, ahol nőket foglalkoztattak, igaz, éhbérért.
Schima Bandi iparművész életét is a trianoni szerződés törte ketté – emlékeztetett a muzeológus, ő Pozsonyból kényszerült elmenekülni, ahol ismert művész-tanárként tartották számon. Győrben nem ismerték el, mindent elölről kellett kezdenie.
A Bisinger sétányon 1934-ben emeltek Országzászló-emlékművet, az egységes magyar nemzet jelképeként, amely Pfannl Egon Ervin modernista tervei alapján készült, és aminek zászlórúd tartó pántjait, valamint az urnát Schima Banditervezte. Ez a mai napig a múzeum birtokában van és látható a kiállításon. Az emlékművet 1938-ban áthelyezték a park közepére, 1945-ben pedig lebontották. Civil kezdeményezésre, társadalmi szerepvállalással 2008-ban állították fel újra eredeti helyén.