„Milyen lesz ez az advent, anya?” – kérdezi legörbülő szájjal nyolc éves kisfiam. „Se koripálya, se kisvasút és még a vásárba se tudunk kimenni – sorolja szomorúságának okait. Valóban, milyen lesz ez az idei advent? S milyen szokott lenni?”
Az advent szó jelentése „ eljövetel” , innét a régi elnevezés, Úrjövet. Lényege a Megváltóra való várakozás, a karácsonyi készület. Készülni, várakozni pedig sokféleképpen lehet. A mai ember számára ez a néhány hét egyben az év végi hajrát is jelenti a munkahelyén.
Ehhez társul a felfokozott vásárlási láz, az ajándékhajszolás, a szinte kényszeres nagytakarítás, és a sütés-főzés. Ebben a nagy igyekezetben a legtöbbször aztán elveszik a lényeg, ahogy nagyanyám mondta: „Vigyázz lelkem, mert a fürdővízzel kiöntöd a gyereket is!”
„Itt az idő, hogy felébredjünk álmunkból!” – írja Szent Pál apostol. Advent jó alkalom erre. Jó alkalom a lelki megújulásra, a lelassulásra, az elcsendesedésre. Úgy tűnik, idén ez a fránya vírus is „besegít” mindebbe. Megtanít nemet mondani, lemondani. Most el kell kerülnünk a lármás tömeget, cserébe többet törődhetünk családunkkal, a ránk bízottakkal és saját magunkkal. Így könnyebben észrevehetjük, hol kellene segítenünk akár tettekkel, akár egy kis biztatással, beszélgetéssel, gondoskodással.
A koszorún lévő gyertyák fénye melegítse fel szívünket és világosítsa meg gondolatainkat, hogy valóban szép adventünk legyen koripálya, kisvasút és vásári forgatag nélkül is.