Egy utolsó kanyarral a leszállópálya irányába fordul a gép, a látóteret pedig betölti sok ezer lapos tető megkapó látványa. A vörös tájból előtűnik egy vörös város, amely izgalmas, vonzó, kalandra csábító. A kelet kapuja ez: a kis Mukk, Aladdin, az Ezeregy éjszaka különleges világa. Még akkor is, ha Győrtől történetesen épp, hogy nyugatra van.
Marrákes a négy királyi város egyike, és egyben Marokkó legfelkapottabb turistahelye. Aminek egyaránt vannak jó és rossz oldalai. Kezdjük is az utóbbival: itt állandóan el akar nekünk adni valaki valamit. Lámpát, fűszert, vacsorát, focimezt, argánolajat. Az árusok ráadásul szívósak, kitartók, rámenősek – még ha alapvetően kedvesek is. A turista előbb-utóbb rájön, hogy az a legjobb, ha figyelmen kívül hagyja a kéretlen ajánlatokat, így ugyanis jóval gyorsabban szabadul.
Amikor bezár a bazár
Pozitívum viszont, hogy mindenki beszél nyelveket, ha csak alapszinten is. Franciával, angollal bárhol elboldogulunk. Az óvárosban pedig minden ízlés és minden pénztárca megtalálja, amit keres, és nem kell aggódni a közbiztonság miatt sem. A város turistás részein maximum zsebesekkel találkozhatunk. Ha viszont elkerülnénk mind az árusok, mind a zsebtolvajok nem kívánt figyelmét, akkor miért ne fedeznénk fel két keréken az óvárost, azaz a medinát? Marrákesben ugyanis a győrihez hasonló biciklikölcsönző hálózat működik.
Vörös biciklivel a vörös óvárosban
Közlekedés
A helyiek alapvetően hajtanak, mint a meszes, bár az ötvenes sebességkorlátozást jellemzően senki sem lépi át. Nehéz is lenne, a szűk sikátorokban ugyanis nem olyan egyszerű az előbbre jutás. A főúton egyaránt közlekedik autó, bicikli, lovas kocsi, szamár – nem is szólva a sok ezer özönvíz előtti robogóról, melyek műszaki állapota és esti kivilágítása erősen megkérdőjelezhető.
Ennek ellenére érdemes elhozni egyet a Medina Bike biciklijei közül, és pár órára aktív szereplőjévé válni ennek a színes forgatagnak. A kerékpárok minősége ugyan hagy kivetnivalót maga után (az összes kipróbált biciklin ugrott a lánc), kis türelemmel azonban bárhova eljuthatunk. És közben nem kell lejárnunk a lábunkat, vagy folyamatosan taxisokkal egyezkedni a viteldíj részleteiről.
Vajon hogy mondják arabul, hogy „állj, elsőbbségadás kötelező”?
Varázslatos reggelek
Korán kelni nyaralás idején? Abszurd gondolat. Pedig megéri! Reggel ugyanis miénk a város: az utcákon csak helyiekkel találkozunk. Egy-egy kéregetővel, aki fél euróért rögtön a legjobb barátunk lesz… Meg néhány helyi kereskedővel, akik már a boltjukat rendezik, vagy épp árut szállítanak szamárháton, robogón. Az utcák java része azonban teljesen üres, így saját tempónkban fedezhetjük fel a középkori sikátorok sajátos hangulatát.
Ha igazán szerencsénk van, akkor nyitva találjuk a bőrművesek szukjának, azaz piacának kétszárnyas rézkapuját. Guruljunk is be rögtön a bérelt biciklivel. Az üzletek még zárva vannak – csak néhány elöl hagyott áru, egy-egy kint felejtett szerszám emlékeztet arra, micsoda komoly élet lehet itt napközben. Most viszont csend van és végtelen nyugalom. Az árnyékolók résein beszűrődik a korai napsütés, az ember pedig azt érzi, hogy egy misztikus mesevilág rejtett titkait fedezheti fel.
A kis Mukk, Ali Baba és az Ezeregyéjszaka világa
Szerző, fotók: Kisté