„A hagyományokat őrizni kell. A magyar katonák hagyományait is őrizni kell. Ha nem adjuk át a következő generációknak, akkor elsikkad.” Ezt Vígh Attila lovas szakoktató, a Győri Lovas Nemzetőr Díszszakasz parancsnoka mondta, amikor leültünk beszélgetni. Ez a néhány mondat is hűen tükrözi, hogy mekkora hivatástudattal fordul a lovak és a hagyományőrzés felé.

Vígh Attila Győrben született, és igazi lokálpatriótának tartja magát. Az iskoláit is a megyeszékhelyen végezte, majd kamaszként Bábolnára sodorta az élet, hiszen egy felhívásnak köszönhetően ráébredt, hogy mivel szeretne foglalkozni.

„Kezdetben kutyás rendőrnek készültem, főként a Kántor című magyar filmsorozat hatására. Utána a szőlész-borász vonalon indultam volna, nagyszüleim Magyargencsről származnak, édesanyám somlószőlősi, de egy felhívás végül más irányba vitt. Lótenyésztő és sportlovas fiúkat kerestek, én pedig Jókai és Gárdonyi regényei nyomán ezt választottam, és Bábolnán kötöttem ki” – meséli a Veres Péter-iskola lovas szakoktatója.

Itt nem csupán az alapokat sajátította el, hanem megtanult lovagolni, ugratni, ötös fogatot hajtani, lovat fektetni, ménest hajtani és lóháton harsonázni. Ezt követően a Pápai Lovas Club hivatásos belovaglója lett. 1980-ban területi bajnoki címet szerzett kategóriájában, 1981-ben pedig az egyik legfiatalabb túravezetőként vezetett lovas túrákat a Balaton-felvidéken.

Szeretett szülővárosába visszatérve egy időre eltávolodott a lovaglástól, hiszen szervizesként is dolgozott, de vezetett pénzszállító autót is. De ahogy ő mondja, a lovaglás genetikailag van belékódolva, így a kilencvenes évek elején felszerelt a Pápai Huszáregyesületnél, a „heteseknél”. „A ló bajtárs, munkatárs és sporttárs. Jó lovas embernek lenni, mert ez egy életforma. Itt ugyanúgy kell dolgozni szenteste napján is, mint az új év első napján” – hangsúlyozza a győri lovas.

Vígh Attila életében 1997 hozott újabb jelentős változást, hiszen a Veres-Péter iskola lovas szakoktatója lett. „Az intézmény vezetője, a kollégák és a feleségem is sokat segítettek abban, hogy az oktatásba is beletanuljak. Korábban dolgoztam felszolgálóként, vezettem postakocsit, pápai éveim alatt pedig megszereztem a lovas edző oklevelet is. Ezek mind segítségemre voltak abban, hogy könnyen szót értsek a tanítványokkal.”

Két évvel később újabb fordulópont következett, amikor életre hívta a Győri Lovas Nemzetőr Díszszakaszt.

„1998-at írtunk, amikor az Európai Unió országaiból érkeztek nagykövetek Győrbe. Az iskolában tartottunk egy bemutatót, ami olyan jól sikerült, hogy a következő évi március 15-ei városi ünnepségre is meghívást kaptunk, és hivatalosan is megalakultunk” – emlékszik vissza a díszszakasz alapítója. „Az egykori köztársasági elnök, Mádl Ferenc kíséretének is tagja voltam, mint a huszárválogatott trombitása, amikor Franciaországban járt, de kaptunk meghívást Németországba és Lengyelországba is” – idézi fel az emlékezetes utakat.

A mondás szerint nem esik messze az alma a fájától. A Vígh család a mindennapi életből is hoz erre példát, hiszen Vígh Attila lányai a pápai hetesek szakaszvezetői és a Díszszakasz alapító tagjai. „Gyerekkoruk óta ezt látták, és ha nyaralni mentünk, azt is összekötöttük valahogy a lovaglással és a hagyományőrzéssel. Bár a kisebbik lányom most igazoltan van szabadságon, hiszen életet adott első gyermekének” – mosolyog a büszke nagypapa, aki október óta a Jeruzsálemi Szent Lázár Katonai és Kórházi Lovagrend tagja.

És hogy miért ajánlja a lovaglást szinte bárkinek? „Gyógyító aurája van a lónak, bármikor elkezdhetünk lovagolni, minden izmot megmozgat, és nem lehet kiöregedni belőle” – emeli ki a Győri Lovas Nemzetőr Díszszakasz parancsnoka, majd huszáros mozdulattal lóra pattan, és eltűnik a győri naplementében.