A GYAC atlétája, Marx Balázs kihozza a maximumot szeretett sportágából. A 17 éves fiú nemcsak pályaversenyeken indul és ér el figyelemre méltó eredményeket, de komolyan veszi a mezeifutó- és a hegyi versenyeket is. Utóbbin a kontinens legjobbjaival méri össze tudását a hétvégén Svájcban, az U20-as korosztály hegyi futó Európa-bajnokságán.
A fiatal sportolónak bőven van nemzetközi hegyifutó-viadalokon szerzett tapasztalata. A legnagyobb élményt a tavalyi Európa-bajnokság jelentette számára. „Az Eb-t egy évvel ezelőtt Macedóniában rendezték az U20-as korosztálynak, én is ebben a mezőnyben indultam, és végül a középmezőnyben, a 34. helyen végeztem. Amikor láttam, hogy mi is vár ránk, rosszabb eredményre számítottam, 31 százalékos volt a pálya legmeredekebb része” – mondja a GYAC futója, aki pályaversenyeken is indul, sőt a felkészülés nagy részét ezek az edzések teszik ki. „1500 és 3000 méteres síkfutásban indulok, és saját korosztályomban országos bajnokságokon egész jó eredményeim vannak, általában dobogós helyezéseket érek el. Egy hete volt az országos bajnokság, előtte sokáig beteg voltam, de így is megcsíptem egy bronzérmet a hosszabb távon. A jövőben a 10 ezer méteres versenyeket is szeretném elkezdeni és ebben a számban is jó lenne a válogatottba kerülni.”
Balázs a mezei- és hegyifutó-versenyekre is készül, olyan helyszínen, ami a leginkább hasonlít a komoly megmérettetések pályáihoz. „A nyúli kilátónál van egy szakasz, amit az edzőmmel, Hollósi Laci bácsival kimértünk, és ezen az 1,3 km-es, emelkedőkkel tarkított részen tréningezünk sokat. A válogatottba bekerülni így is nagyon nehéz feladat, hiszen a selejtező az Európa-bajnokságra idén egy országos bajnokság volt. A Kékes-csúcs-futáson 9,5 km-es táv várt ránk, 850 méteres szintkülönbséggel. Ezt az ifi és a junior korosztálynak rendezték és itt első lettem” – mondja Marx Balázs.
A hétvégi svájci Európa-bajnokságon a legnagyobb célja a győri futónak, hogy tavalyi helyezésén javítson. „Meg fogunk szenvedni a sikerért, mert szokatlan terepen futunk. 6 km lesz a táv, és csak felfelé megyünk. A 600 méteres szintemelkedés nagy része az utolsó 2 km-re marad, aminek nem örülök, de megpróbálom a legjobbat kihozni magamból. Annak nagyon örülnék, ha a legjobb húsz között sikerülne célba érni.”