A 15 éves Dávid édesanyja arról panaszkodik, kisfia mintha bezárkózott volna, nem tud vele miről beszélni. Bianka 16 éves, szülei aggódva mesélik, hogy lányuk az iskola előtt rosszullétekkel küzd, többször hányt is reggelenként.
A 14 éves Noémi csúnyának és kövérnek látja magát, hiába próbálják a szülők az ellentétjéről meggyőzni. Zalán 17 éves, szülei szerint nincsenek barátai, emiatt féltik őt, mert arról panaszkodik, hogy őt „senki sem bírja!”
A serdülőkor nagyon összetett, s mint egy híd, összeköti a gyermekkort a felnőttkorral – mondta a rendkívül kényes időszakról Komáromi Melitta pszichológus. Az időszak legfontosabb célja a szülőtől való leválás, és a kortárscsoportokba való beilleszkedés. Ezért a serdülő számára létfontosságúvá válik, sorolja a szakember, hogy befogadja az új közeg, ami azzal jár, hogy ebben az időszakban a csoport, barátok, haverok céljai, értékrendje előbbre való számára, mint a családban, szülőktől megtapasztalt célok, szokások. Ezek a változások a külsőségekben is megnyilvánulnak. Változó hajszín, rasztafrizura, tetoválás, orrpiercing, aminek üzenete: „Keresem önmagam, ki vagyok én valójában?” Ezzel párhuzamosan a fiatal szomorúnak érzi magát, gyászolja, hogy soha többet nem térhet vissza a „fészekbe”, nem lesz belőle újra anya pici fia vagy apa pici lánya. A fiatal ingázik a két véglet között: néha még odabújik anyához, kéri, igényli a simogatást, máskor pedig magából kivetkőzve elutasítja, becsukja a szülő előtt az ajtót. A kamaszok gondolkodására jellemző a szélsőségesség, egyrészről nagyon empatikusak, sok mindenről lehet velük beszélgetni, emellett azonban gondolataik általában saját maguk körül forognak, minden történést magukból kiindulva vezetnek le, pl.: azt gondolják, mindenki őket nézi, mindenki rajtuk nevet.
A növekedés, hormonális változások következménye, hogy a serdülő teste gyorsabban változik – sorolja a fiatalokkal foglalkozó pszichológus –, már felnőtt, női és férfi jegyekkel, míg a lelke még gyermeki. A hirtelen jött átalakulás sokkoló lehet, a kamasz szégyelli testét, nem elégedett a külsőjével.
A serdülőkor másik legfontosabb célja a felnőtté válás. Jellemző sajátossága, hogy a serdülő felelősséget vállal tetteiért, a saját testéért, kialakul egy állandó értékrendje. Ennek hiányát mutatja például az önsértés vagy falcolás, ilyenkor a fiatal úgy gondolja, a teste még nem a sajátja, a viselkedés a szülőnek szól, őt is bünteti ezzel. Emellett az önsértéssel a belső fájdalmát igyekszik külsővé tenni.
A pszichológus hozzátette, a serdülőkorral járó változások egyéb nehézségeket is okozhatnak a családoknak, sok szülő érzi úgy, hogy elveszíti gyermekével a kapcsolatot, egy idegen lett, akivel már nincs közös beszédtémájuk. Gyakran kísérik a korszakot dührohamok, vagy erős, rosszulléttel járó szorongás, ami gyakran hányingerrel, hányással tetőzik, vagy éppen súlyos önértékelési problémák, önbizalomhiány.
Gy.P.
Fotó: O. Jakócs Péter