Győr varázslatos köztereit számos impozáns szobor díszíti. A Radó-szigeten található Vénusz- szobor már az első pillanatokban belopta magát a megyeszékhelyen élők és az idelátogatók szívébe. Eskulits Tamás szobrászművészt Botticelli egyik mesterműve, a Vénusz születése című festmény inspirálta.
Bár Eskulits Tamás jelenleg Sopronban él, a Győrben található alkotása révén a megyeszékhelyhez is kötődik. Persze mire a nyugati határvidéken telepedett le, addigra már megjárta a Duna-Tisza közét, Pest megyét és Olaszországot is. Kalandos, költözésekkel teli életút az övé, amelynek középpontjában az alkotás iránti vágy áll.
Eskulits Tamás Sóskúton született, és az odatelepített kőfaragóknak köszönhetően lett szobrász, ugyanis sokáig a festészet felé billent el a mérleg nyelve. „A családommal Sóskútról Nagytéténybe, majd Budapestre költöztünk. A középiskolában egy művésztanárom biztatására elkezdtem festeni. Egy alkalommal az egyik osztálytársam szobrot szeretett volna faragni, én pedig Sóskutat ajánlottam neki, mert az ottani kövekkel jól lehetett dolgozni. Bár kövek voltak bőven, az osztálytársamnak sehogy sem sikerült. Miután meguntam, fogtam egy követ, a „bunkót” és a vésőt, majd kifaragtam” – meséli kávét kortyolva a szobrászművész.
Miután a tanárai is felismerték tehetségét, a továbbtanulás felé terelgették, és a huszonötszörös túljelentkezés ellenére felvételt nyert a Magyar Képzőművészeti Egyetem elődjére, a Magyar Képzőművészeti Főiskolára. „Egyre inkább szobrászként láttam magamat a jövőben, mert vonzó volt számomra, hogy nincs meghatározott munkaidő, és a magam ura lehetek” – magyarázza a művész. Végül a főiskolát egy vargabetű után végezte el, majd belevetette magát az alkotásba, és sorban nyerte a pályázatokat.
A sors újabb lehetőséget kínált fel neki, amikor meghívást kapott Firenzébe. „Számos országból jártak oda fiatal művészek” – idézi fel az olaszországi időszakot Eskulits Tamás, majd hozzáteszi: „szimpatikus lehettem a vendéglátóimnak, mert a művésztelep vezetője jelezte, hogy a következő évben felszabadul az egyik műterem, és örülnének, ha maradnék.” Ő pedig maradt, és a Firenzében töltött újabb időszakban portrékat mintázott a művésztelep résztvevőiről. „Akkoriban nem realista stílusban alkottam, inkább a belső töltés és a modellhez fűződő viszonyom tükröződött a portrékban” – hangsúlyozza a szobrászművész.
Miután hazatért Olaszországból, az ott készült portrékkal 1977-ben megpályázta a Derkovits- ösztöndíjat, amit el is nyert. Ez újabb nyugodt időszakot biztosított számára az alkotói munkához. Ezt követően számos budapesti és országos kiállításon vett részt, ahol egy kivételével az összes bronzba öntött portréja is elkelt. „A szakma ekkortájt kezdett felfigyelni rám” – mondja Eskulits Tamás, aki 1983-ban Kecskemétre, egy alkotóházba tette át székhelyét. „A szakma csúcsa a köztéri alkotás elkészítése, hiszen így a szobrász alakíthatja az adott város képét. Azzal, hogy Kecskemétre költöztem, évente két köztéri alkotásom született, amik Bács-Kiskun megyében láthatók.”
Eskulits Tamás első nagy megbízása Vikár Béla etnográfus, műfordító szobrának elkészítése volt. „Ő fordította le a Kalevalát, ráadásul olyan jól, hogy a finnek is azt mondták, ha elveszne az eredeti, ebből vissza lehetne fordítani” – magyarázza az alkotó. Ezt a szobrát még számos követte, de saját bevallása szerint a kilencvenes évek nehéz időszak volt számára. Ekkorra már visszaköltözött Sóskútra, ahol egy műteremházat építtetett fel. Később a műteremháztól megvált, jelenleg pedig Sopronban lakik, hogy minél közelebb lehessen gyerekeihez.
Egyik legkülönlegesebb alkotása a Bernini Daphnéja által ihletett szobor, amelyben a negyedik dimenzió, az idő is megjelenik. Hiszen a művész Daphéjának arcát egy világhírű modell, Kate Moss adja, így kapcsolódik össze a múlt és a jelen, és teszi kortalanná az alkotást. „Régen is mély átéléssel készítettem a szobraimat, legyen szó portréról vagy a győri Vénuszról, de azt vettem észre, hogy egyre szenvedélyesebb vagyok. Az én koromban sokan unják már a szobrászatot, de nekem egyre több ötletem van, amiket szeretnék megvalósítani.”
Kaszás Kornél
Fotó: Marcali Gábor