Az egyetemen több mint három évtizede tartja meg különleges adventi tanóráját az az oktató, aki a tananyag átadása mellett hallgatóinak meghatározó, örökre szóló emléket is ad.

A Széchenyi István Egyetemen több mint három évtizede tartja meg különleges adventi tanóráját az az oktató, aki a tananyag átadása mellett hallgatóinak meghatározó, örökre szóló emléket is ad. Akik átélhették ezt, már biztosan tudják, kiről van szó, hiszen Dr. Vásárhelyi Zsuzsanna hagyományt teremett karácsony előtti rendhagyó óráival. A személyes találkozás idén sajnos elmaradt, de az adventi reménysugár fényét 2020-ban is megcsillantotta a tanárnő.

„Engedjük, hogy az advent fényéből egy kicsiny csillagpor rárakódjon a mi lelkünk ablakára is, hogy általa szebbnek lássuk a ma még talán reménytelennek tűnő holnapot is” – üzente felemelő gondolatait az ünnepvárás alkalmából az egyetemi polgároknak dr. Vásárhelyi Zsuzsanna, az Apáczai Csere János Kar oktatója, akinek személye ikonikus a Széchenyi István Egyetemen.

Zsuzsanna néni – ahogyan sokan emlegetik – hosszú évek óta minden karácsony előtt rendhagyó pszichológia órát tartott hallgatóinak ráhangolva őket az adventi készülődésre, s rámutatva arra, hogy a sok év végi teendő közepette is érdemes lelkünk rezdüléseit figyelni. Ez a gesztus és a szívből jövő üzenetek minden alkalommal hatással voltak a hallgatókra. Ő pedig olyan nagy becsben tart minden visszajelzést, hogy azokat emlékalbumba rendezte „Öt évtized a tanítványok szeretetében” címmel.

Ebben a sok száz üzenet között olvasható például Csóka Csaba 2018-as köszönete is.

„Biztosan mondhatom, hogy ilyet még nem láttam egyetlen oktatási intézményben sem, hogy így fogadták volna a vizsgázókat/dolgozatírókat. Az pedig szintén nem gyakori, hogy egy tanár ennyire megnyílva, szívből beszél az előttünk álló ünnepről és a karácsonyi »készülődésről«. Nagyon jó volt látni, hogy Ön lélekben megéli, amiről beszél. Év végi hajtás van a munkahelyeken, féléves beadandó feladataink vannak, zh-kra és vizsgákra kell tanulnunk, és ebben a rohanásban az ember elfeledkezhet az ünnepre való lelki felkészülésről. Nagyon jó példát mutatott nekünk, amiért hálás vagyok Önnek”.

Funtek Dóra pedig így írt a tanárnőnek: „Ilyen lélekmelengető és meghitt órát és zárthelyit életem folyamán még nem tapasztaltam, erre a napra egész életemben emlékezni fogok.” Az ünnepi óra Fáskerty Pétert is meghatotta. „Nem is gondoltam volna, hogy valaha ilyen meg fog történni a tanulmányaim alatt.” – fogalmazta meg Zsuzsa néninek írt levelében.

Amikor megkérdeztük dr. Vásárhelyi Zsuzsannát, miért tartja fontosnak, hogy a hallgatókkal ünnepeljen, nem sokat gondolkodott a válaszon.

„A levelekből látszik, hogy pozitív motivációt jelentett ez a vizsgákhoz és az egyetemi évekre is, ami nekem nagy örömet okoz” – vallja a tanárnő, aki idén sajnos a járvány miatt nem tarthatta meg mára már hagyománnyá váló ünnepi óráját, de megtalálta a módját, hogy elérje az egyetemi polgárságot.

„Most igen nehéz hónapokat, heteket, napokat éltünk át, és még sajnos nincs vége a járványnak. Ez egy olyan élethelyzet, amikor igen nagy szükségünk van arra, hogy tartsuk egymásban a lelket. De azt is fontosnak tartom, hogy ne csak a nehézségeket, hanem a megújulásra való lehetőségeket is lássuk a történésekben, és lélekben gazdagabban jöjjünk ki ebből a borzalmas járványból. Találjuk meg benne a jót is, amikor egy kicsit többet elmélkedünk, gondolkodunk, és a lényeggel is többet törődünk! – írta erőt adó levelében – Készüljön hát mindenki az ünnepre, amely az összetartozás, a békesség és a szeretet nagy ünnepe. Hinnünk és bíznunk kell abban, hogy a szeretetben szebbé és jobbá válik a világ.”

Mint mondta, örül és nagyon büszke arra, hogy – a régi jó szokás szerint – nemcsak ő küld adventi üzeneteket, leveleket a hallgatóknak, hanem szinte naponta ő is kap tőlük képeslapokat, verseket, adventi naptárakat, videókat és jókívánságokat. „A járvány idején is rendszeresen online kapcsolatban vagyunk, és ez igen jó érzés” – érzékenyült el a törődő szavakra gondolva dr. Vásárhelyi Zsuzsanna, aki olyan hagyományt teremtett a Széchenyi István Egyetemen, amely generációkat és évfolyamokat fog össze láthatatlan kötelékével immár három évtizede.

Forrás: Széchenyi István Egyetem