Nemrég még természetesnek vettük, hogy rokonainknak, barátainknak képes levelezőlapot küldtünk ünnepek idején.
Karácsonyi képeslapból rendkívül gazdag anyagot hagyott ránk a múlt, hiszen volt idő, amikor a távoli szeretteinknek szóló üdvözleteinket csak a postára bízhattuk.
Először a 18. század végén Angliában vált szokássá olyan karácsonyi üdvözlőkártyákat küldeni, amelyek az ünnepnek megfelelő rajzokkal voltak díszítve. Az első ilyen karácsonyi lapot egy Dobson nevű művész készítette 1794-ben. Majd 1843-ban Henry Cole múzeumigazgató C. Horsley grafikust kérte meg, hogy tervezzen neki nyomtatott karácsonyi kártyát, amit kereskedelmi forgalomba is bocsátott. A köszöntőkártyák hazánkban a 17. század második felétől voltak igen népszerűek.
A képeslap aranykorának a századforduló és a 20. század első évtizedei tekinthetők, ekkor vált a képeslap a korszak leggyorsabb kommunikációs eszközévé. A városokat, üdülőhelyeket ábrázoló lapok mellett művészeti alkotások, hírességek is megjelentek a képeslapokon, valamint ekkor vált népszerűvé az ünnepi üdvözlő. 1905 előtt a levelezőlapok hátoldalát csak címzésre lehetett használni. A másik oldalon, a kép melletti üres felületre lehetett írni az üdvözlő sorokat. A lap feladója gyakran a képbe írta közlendőjét. A magyar képeslevelezőlap-kiadás és a hazai fotózás története több ponton is összekapcsolódott, hiszen a képeslap egyik előfeltétele a fotó volt.
A 20. század fordulóján és első évtizedeiben Győrött képeslapkiadással foglalkozott többek között Nitsmann József, Polgár Bertalan, Berecz Viktor.
A régi lapok hóemberei, angyalai, fenyőfái nem tudnak úgy énekelni, táncolni, mint mai, drótpostán elküldhető utódaik, valahogy mégis személyesebbek, szeretetre méltóbbak.