A MH 6. Területvédelmi Ezred, 19. Területvédelmi Zászlóaljának kiképző százada szervezte a nemrég befejeződött idei sárvári hagyományőrző honvédelmi tábort, amely ahogy addig mindig, idén is nagy sikerrel zajlott. A gyermekek felejthetetlen élményekkel lettek gazdagabbak s belekóstolhattak a katonaélet kalandjaiba.
A hagyományőrző honvédelmi táborba 12-15 év közötti fiatalokat hívtak és vártak, s összesen harmincketten gondolták úgy, hogy megfelelő választás a katonákkal töltött majd egy hét. A helyszínt most a sárvári Nádasdy Tamás Általános Iskola adta. A logisztikai feladatokat az egész tábor során a 12. Arrabona Légvédelmi Rakétaezred látta el.
A tábort Heindl Roland százados, a Kiképző Század századparancsnoka nyitotta meg, majd az eleinte még kicsit megszeppent lurkók a munka-balesetvédelmi- és biztonságtechnikai oktatást is megkapták. Azért az gyorsan kiderült, hogy az ifjú honvédjelöltek már alig várták, hogy végre magukra ölthessék a tábor hivatalos egyenruháját. Kedves ötlet volt a táborparancsnoktól, hogy egy győri varrodát megkérve méretre szabott terepszínű rövidnadrággal is meglepte a jelentkezőket.
Megható pillanat volt, amikor a tábornyitón kürtszót hallgatva felvonták a táborzászlót, természetesen katonai tiszteletadás mellett. Másnap vette kezdetét az igazi katonai élet, hiszen az ezredkürt hangjára ¬ egyeseknek itt már nem volt olyan megható a kürtszó – reggel fél 7-kor kellett kelni, s következett is rögtön egy kis minden izmot átmozgató katonai testnevelés, amelyből persze rendszer is lett a tábor ideje alatt. Ahogy az alaki foglalkozások is gyakran ismétlődtek, hiszen mit tanuljon meg legjobban egy katona-tanonc, ha nem a jobbra át, balra át tökéletes végrehajtását?! Persze nevetés is volt bőven, egymáson, önmagukon, csak úgy barátian, a jókedv jegyében. Egyébként ezek a feladatok segítik a koncentrációt és a koordinációt is fejlesztik.
Az egyik legnagyobb sikert akaró foglalkozás az az általános harcászat alapjainak megismerése volt, amikor végre előkerültek a paintball fegyverek, s a fiatalok megmutathatták, mit tudnak. Szintén nagy sikert aratott az álcafesték: pillanatok alatt tökéletes rejtőzködésre alkalmas mázolmányt kentek egymásra a rajok tagjai. Kellett is az álca, hiszen a terepen való mozgásnál elengedhetetlen az ellenfél megtévesztése. Több kis katona is kiemelte, hogy az itt megszerzett tudást a különféle szimulációs játékokban is kamatoztatnia tudja majd. Egyébként a kezdetben még cserfes, sokszor szeleburdi gyerekek szinte észrevétlenül szokták meg a katonás fegyelmet és kovácsolódtak egységgé. Megszűntek a káros rivalizálások, a csapatszellem, az egymás segítése és az egészséges versenyszellem vette át a szerepet a különféle játékos, szellemi és fizikai fittséget is igénylő feladatok során. Az elöljárók folyamatosan értékelték a teljesítményeket, s amikor csak lehetett ajándékokkal jutalmazták azokat, akik megérdemelték. Érdemes volt figyelni a kiképzőkre, s ez az állításunk ha előbb nem is, de a közeli csónakázó tavon megtartott vízi jármű versenynél be is igazolódott: kellett az elméleti tudás, és a biztonsági rendszabályok betartása.
A honvédek életéből a katonanóták sem hiányozhatnak, így a táborlakók jó néhányat megtanultak belőlük. Amikor már jól ment a nóta, menetben is énekelhettek, így érezve át teljesen az egyenruhás létet. Kellett is a rend és a fegyelem, a katonai tábort meglátogatta Sárvár polgármestere és a tankerület igazgatója is. A gyermekek nekik is megmutatták mit tanultak a végig vidám, ám katonai rend szerint működő majd’ egy hétben.
Egyébként az időpontot különösen szerencsésen választották meg a szervezők, hiszen egybeesett a Nádasdy Történelmi Fesztivállal. A csapat bejárta a várat, s érdekes hagyományőrző előadásokat is meghallgattak. Ezekből megtudták milyen volt a török kori magyar királyság vitézeinek és polgárainak élete, öltözete és fegyverzete. Hatalmas élményt jelentett, hogy több korabeli viseletet, fegyvert kipróbálhattak, s általános tetszést aratott, hogy a korabeli gasztronómia szerint elkészített vacsorát is a várban fogyaszthatták el. Ez a helyszín egyébként külön is szép emlék maradt a fiataloknak, hiszen direkt nekik építettek egy VIP lelátót, ahonnan igazán jól láthatták az ostromjeleneteket, a solymász- és a vadászkutya bemutatókat is.
Persze a tábori programok is folytatódtak, így kipróbálhatták a füstgránát dobást, a rádióforgalmazást és az egészségügyi ismereteket is. Főleg ez utóbbi lehet hasznos a mindennapokban is, ezt a kiképzők sem győzték hangsúlyozni. Az éjszakai bátorságpróba nagy izgalmakat hozott: a közeli csónakázó tó körül felállított állomásokon kellett különféle érdekes feladatokat megoldaniuk, s szerencsére mindenki lelkesen és jól teljesített. A tábor zárónapján sokak nagy örömére lovaglási lehetőség is kínálkozott, majd a vár múzeumát is meglátogathatták, tovább mélyítve történelmi ismereteiket.
Sajnos a honvédelmi tábor sem tart örökké, így a záróünnepség is eljött, ahová már a szülők is megérkeztek, s láthatták, milyen komoly kis katonák lettek csemetéikből. A gyermekek megkapták az emlékül szolgálató okleveleket, arany, ezüst és bronz emlékérmeket, mindenki névre szóló „dögcédulát” is hazavihetett; sőt, táborelsőt is avattak. A megtisztelő cím büszke tulajdonosa Tóth Levente lett, akit gránátvörös barettsapkával ismertek el. Végül az indulásnál felvont táborzászlót levonták. Az állandó vidámságba és jókedvbe a búcsú fájdalmas pillanatai is belopóztak, ám a csillogó gyermekszemek azt sejtették: ők jövőre is itt lesznek, a győri katonák által szervezett hagyományőrző honvédelmi táborban.
Vígh Eszter ÖMT százados /Havassy Anna Katalin
Fotó: Vígh Eszter ÖMT százados