Az elmúlt napokban többször fehérbe borult a táj, ám ez inkább csak amolyan látványhóesésnek bizonyult, hiszen rendszerint délutánra el is olvadt az éjszaka hullott néhány centi hó. Bezzeg 34 évvel ezelőtt, épp ezekben a napokban! Az volt ám az igazi tél! Sokaknak kedves nosztalgia, másoknak rémálom, a mai gyerekeknek leginkább legenda.

Gyermekfejjel az 1987-es nagy havazás maga volt a csoda, hiszen gyerekként nem érzékeltük azokat a problémákat, amelyeket országszerte okozott a napokig tartó havazás és a csikorgó hideg. Mi csak annyit éreztünk az egészből, hogy reggelre fehér mesevilággá változott Győr, és az idillt még a közlekedő autók és buszok sem zavarták meg, egyszerűen azért, mert nem tudtak közlekedni. Néhol még a behavazott autók kiásása is órákba telt, már ha az utcára siető házbeliek meg tudták állapítani, hogy a hókupac alatt kinek az autója rejtezik.

Tanulás helyett a szánkózódombra mentünk, reggeltől estig csúszkáltunk, hóembert, sőt hóvárat építettünk, és ez így ment napokig! Ha erről mesélünk a mai gyerekeknek, irigységbe hajló hitetlenkedéssel hallgatják, hiszen ők már annak is örülnek, ha az éjszakai hóesésből délutánra marad annyi, hogy a suli után még egy rövidke hócsatát lerendezzenek, vagy legalább egy miniatűr hóembert az ablak alá rittyentsenek az egész utcából összegyűjtött maradék kásás hóból.

Persze az 1987. január 11-én kezdődő napokat sokan nem ilyen vidáman élték meg, hiszen a folyamatos havazás, az olykor –20 fokos hideg és a Kisalföldre is beköszönő 100 kilométer per órás szélvihar hatalmas károkat okozott, sőt sajnos emberéleteket is követelt Magyarországon. Áramszünet, hótorlaszok, járhatatlan utak nehezítették a mindennapokat.

A sürgős eseteket mentő helyett katonai járművekkel tudták kórházba vinni, az elakadt autókat is a lánctalpasok segítségével mentették ki, olykor az utasok tolták a buszt, és voltak olyanok is az országban, akiket napokra elzárt a hó a külvilágtól. Nekik a honvédség szintén harckocsikkal juttatott tejet és kenyeret. Aki nem élte át mindezt, érdemes felkeresnie a Régi Győr internetes oldalt, ahol „Nagy havazás 1987” címmel találunk összefoglalót és korabeli fotókat a fehér köntösbe öltözött városról.

A 34 évvel ezelőtti januárt sokan nevezik az utolsó igazi télnek. Való igaz, azokban az időkben még rendszeresen befagyott a Balaton, de ha oda nem is jutottunk le, hát végigkorcsolyáztunk a Mosoni-Duna-holtágon. Vékony jégréteg ugyan néhol most is kialakult, de arra rámenni életveszélyes, így tilos is!

Ha igazi telet azóta nem is, extrém téli időjárást azért átélhettünk később is. Például 2013. március idusán, amikor már a tavaszra készülődve lepett meg minket a havazás és a hatalmas torlaszokat emelő hófúvás. Ezeket a szélsőséges időjárási körülményeket persze senki nem sírja vissza, de a mai gyerekek is megérdemelnének legalább egy havas hétvégét, amikor kedvükre szánkózhatnak, hógolyózhatnak, és építhetnek egy akkora hóembert, ami az út túloldaláról is látszik. Most is tréfás kedvében van az időjárás, hiszen a hét eleji mínusz tízből a hét második felére plusz tíz lett. Ám ez még nem a tavasz kezdete, még reménykedhetnek a gyerekek.