A Xantus János Állatkert megújult Afrika-bemutató komplexumában otthonra lelt a páviáncsapat is. Elfoglalhatták új helyüket, és már egyre bátrabban ismerkednek új otthonukkal. A kifutójuk üveg oldalfalai lehetővé teszik a látogatóknak, hogy testközelből is megfigyelhessék ezeket a különleges ragadozókat.
A galléros pávián a legismertebb az öt páviánfaj közül. A többi, egyöntetűen barna páviánnal ellentétben a galléros pávián hímjei kirívó ezüstszürke szőrzettel rendelkeznek, mely méretei és alakja révén az állat névadója is lett. A kifejlett hímek, azon túl, hogy akár a 20 kilogrammot is elérő tömegükkel jóval nagyobbak az alig feleakkora nőstényeknél, a szőrzetükkel is jelentősen elütnek a hölgyek egyszerű olajbarna megjelenésétől. Testük hátsó fele világosbarna, fejük, hátuk és mellső végtagjaik viszont ezüstszürkék, ráadásul ezeken a részeken szőrszálaik igen hosszúak, így afféle gallérként és palástként fedik viselőjüket.
A galléros páviánok társas lények, melyek bonyolult szerkezetű, több szinten szerveződő csapatokban élnek. Nappal aktívak, ilyenkor idejük nagy részét táplálékkereséssel töltik, a nap legmelegebb óráiban pedig közösen isznak. Estére ismét összegyűlnek a csapatok, és sziklákon éjszakáznak, ahonnan jól láthatják az esetleges támadókat. A csapatokon belüli hierarchiát fejlett kommunikációjuk segít fenntartani.
A nőstények és a fiatalok úgy fejezik ki alávetettségüket a hímeknek, hogy feléjük mutatják hátsójukat. A merev nézés, a fej felvetése és az úgynevezett „feszültség-ásítás”, melynek során kivillannak a hímek félelmetes, metszőfogai, egyaránt a fenyegetés jelei. A cuppogás és fogcsattogtatás ellenben biztonságérzetet kelt a közeledő félben. Ugyanígy barátságos közeledést hivatott jelezni a ritmikus morgás. A váratlan vészhelyzetek esetén a nőstények éles vakkantásokat hallatnak, a hímek viszont ugató hanggal hívják fel a veszélyforrásokra csapatuk figyelmét.
Ha ellátogatnak hozzánk, személyesen is megcsodálhatják ezeket a pompás állatokat.
Szöveg és fotó: Xantus János Állatkert
(X)