Az elmúlt év így vagy úgy, de mindnyájunk életét megváltoztatta. Aggodalomból, félelemből, bezártságból, betegségből jutott bőven, s voltak, akiknek szeretteik elvesztésének tragédiájával is meg kellett küzdeniük. Ám akadtak, akik a rosszat megpróbálták jóra fordítani, hiszen a mondás is úgy tartja: ami nem öl meg, az megerősít. Közéjük tartozik Ambrus Mónika. A négy gyermekét egyedül nevelő tanárnővel beszélgettünk.
Az elmúlt év így vagy úgy, de mindnyájunk életét megváltoztatta. Aggodalomból, félelemből, bezártságból, betegségből jutott bőven, s voltak, akiknek szeretteik elvesztésének tragédiájával is meg kellett küzdeniük. Ám akadtak, akik a rosszat megpróbálták jóra fordítani, hiszen a mondás is úgy tartja: ami nem öl meg, az megerősít. Közéjük tartozik Ambrus Mónika, aki először az ELTE német–angol szakán végzett, majd a bécsi egyetemen tanult pszichodráma alapú nyelvoktatást. A négy gyermekét egyedül nevelő tanárnővel beszélgettünk nyelvtanításról, vállalkozásról, családról és zöldséges süteményről.
Tavaly tavasszal a koronavírus első hulláma miatt leállt az ország. Te mit tettél?
Nem lehetett mást tenni, mint előremenekülni. Amikor bejött a Covid, két út állt előttem: az egyik, hogy a küzdelmesen felépített kis vállalkozásomat hagyom darabjaira esni, mert nem lehet eljönni a nyelvstúdióba. A másik, hogy megnézzük, mi ez az online világ. Nem volt könnyű a négy gyerek és a megmaradt egyéni tanítványok mellett éjszakánként dolgozni, kiigazodni, hogy melyik platformot válasszam. Kipróbálni őket, megtanulni bánni velük, hogy ugyanazt az élményt nyújthassam, mint egy benti órán. A Covid alatt nekem összezsugorodott a világ egy narancsnyira, amit betettem a zsebembe, s elindultam. Rácsodálkoztam a lehetőségekre. Ja, hogy akárhonnét hívhatok vendégtanárt az óráimra, akárhonnét fogadhatok tanítványokat? S mára lett tanítványom Németországból, vendégtanárom Kanadából. Nagyon kemény időszak volt, ép ésszel szinte lehetetlennek tűnt.
Ráadásul te is megfertőződtél.
Igen, több hétre kivont a forgalomból. Volt időm elgondolkodni, mert máshoz nem is volt erőm. Arra jutottam: a nyelvtanítás láthatóan nem működik az eddigi formában, mert sem az iskolai nyelvoktatásnak, sem a nyelviskolainak nincs nagy hozadéka. Valaki évekig eljár tanfolyamokra és mégsem jön a nagy áttörés. Mert ezt mindennap csinálni kell. Ha valaki jól akar gitározni vagy korcsolyázni, azt bizony naponta kell gyakorolni. Ha meg szeretnénk tanulni egy új nyelvet, azért mindennap tenni kell. De ki szeretne mindig magolni? Törtem a fejem, mit lehetne helyette? Erre az online világ nagy ajándék, mert a lényeg, hogy minél több oldalról jöjjön a nyelv: járj egy kicsit órára, beszélgess külföldiekkel, legyen filmélményed, néha magolj kifejezéseket, legyen szókártyád, böngéssz idegen honlapokat. Ráadásul kapcsolatban lehetünk a tanítványaimmal anélkül, hogy elmennénk egymáshoz.
Nyelvi mentornak hívod magad, miért?
A tanár–diák kapcsolat egy hierarchiát is jelent. A tanár irányít, ő határozza meg, hogy mit, mikor, milyen ütemben. Ha bemegyünk egy tanterembe, azt látjuk, hogy a tanár az aktív. Jön, megy, mutogat, magyaráz, a diákok pedig passzívan ülnek. Az én hitem szerint ennek fordítva kellene lennie. Legyen aktív a tanuló, a tanár meg legyen ott, ha kell, irányítson, segítsen, de ne határozza meg a tempót. Mindenkinek más a motivációja, más az a szint, amit szeretne elérni. Nem dobhatunk rá követ, ha nem akar Shakespeare angolján megtanulni, csak annyit szeretne, hogy tudjon a piacon törölközőt venni, ha strandolni megy a horvát tengerpartra. Mindenkit a saját mércéje szerint kell mérni.
Az én módszerem más. Több területről gyúrok össze tudást meg tapasztalatot egy gombóccá azért, hogy a nyelvtanulás élmény legyen és hosszú távra rögzüljön. Így lehet, hogy lassúbb tempóban, de messzebb fog jutni, mint a hagyományos módszerrel. Azt látom, hogy csak a napi kapcsolattartással van eredmény, a többi illúziókergetés. Ezért vagyok mentor, mert kísérem és támogatom a tanítványt. Tanultam pszichodrámát, így életvezetési tanácsadással is tudok segíteni. Ez egy izgalmas terület, ilyet nem csinál a környezetemben senki.
Otthon is rengeteg feladat vár rád…
A hétköznapokban négy kis és nagy gimnazista gyerek terhe van rajtam. Kompromisszumkésznek és szervezettnek kell tehát lenni, hogy működőképes legyen a család. Az én gyerekeim a legönállóbb csapat a környéken. Sok dolgot megcsinálnak, amit a kortársaik nem. Elkészítik a reggelit, a tízórait, ha kell, odaállnak vacsorát főzni. Kamaszok, így voltak és vannak is harcaim, hogy elfogadják a helyzetet. Be kell valljam, a padlónk nem tükörfényes. Amiből viszont nem engedek, az az ételek minősége. Ha bármit el akarsz érni, ahhoz jól kell bánni a testeddel, ehhez pedig a táplálkozás is hozzátartozik. Szükség van sok zöldségre, gyümölcsre, amit a gyerekek magukban nem szeretnek. Ezért nálunk negyven deka cékla vagy répa van a sütiben. Így táplálom őket titokban zöldséggel, s bizony képes vagyok naponta kétszer is sütni, hogy ne bolti zsemlét kelljen venni.
Hogyan tudsz kikapcsolódni?
Legújabban erdőjárással, gyors gyaloglással. Ha nem tudok kimenni a szabadba, akkor torna, jóga, pilates. S természetesen feltöltenek a hallgatóim sikerei, akkor a föld fölött lebegek.