A zene olyan univerzális nyelv, amit országoktól függetlenül mindenki ért. Ha pedig két testvér közös muzsikálásáról van szó, akkor nem lehet kérdés, hogy közös nyelvet beszélnek. Gaál Szabolcs és Gaál Szilárd életének meghatározó eleme a zene, lassan másfél évtizede pedig közösen állnak színpadra, bármely együttesről is legyen szó.

A történet évtizedekkel ezelőtt indult, amikor az idősebb testvér, Szabolcs szemet vetett egy hangszerre. „Édesapám nagynénjénél volt egy zongora, aminek nem tudtam ellenállni. Így, amikor elérkezett az idő, hogy zenét tanuljak, a zongorát választottam. Mivel azonban a létszám betelt, a hegedű mellett tettem le a voksomat.” Ha pedig éppen nem hegedűórán volt, akkor a folyosón hallgatta, hogy a zongoraórán milyen darabokat tanulnak. „Onnan hazasiettem, és hallás után lejátszottam őket” – emlékszik vissza Gaál Szabolcs, aki a Bartók Béla Ének-zenei Általános Iskola diákja volt, csakúgy, mint hat évvel fiatalabb öccse, Szilárd.

A bátyám már fiatalon zenebolond volt, és számomra sem volt kérdés, hogy az ő példáját követem és én is zenét tanulok ugyanott, ahol ő. Szüleim azt szerették volna, ha én is hegedülök, de addigra Szabolcs már a Richter János
Zeneművészeti Konzervatóriumban tanult nagybőgő szakon, én pedig a csellót választottam, mert az majdnem olyan, mint a bőgő” –
meséli Gaál Szilárd.

A dolog azért különösen érdekes, mert Gaál Szabolcsot ma már a billentyűk mögött láthatjuk, míg öccse végül a basszusgitárt választotta. „Mindig is érdekelt a könnyűzene, így tizenöt évesen kitaláltam, hogy veszek egy szintetizátort. Diákmunkában dolgoztam, hogy előteremtsem rá a pénzt, minek következtében az év dolgozója lettem. A szintetizátort Ausztriából hoztuk haza, nekem pedig fülig ért a szám” – mosolyog az idősebb Gaál testvér, aki annak idején rendszeresen ültette öccsét a rádió elé, hogy hallás után kottázza a számokat. Ez is kellett ahhoz, hogy Szilárd is kitartson a zene mellett, annak ellenére, hogy az általános iskola után a Hild József Építőipari Szakközépiskolában folytatta tanulmányait. „Nagyon szeretem ezt az intézményt, és büszkén mondhatom, hogy ma már ott tanítok” – mondja az ifjabbik testvér, aki az egykori Széchenyi István Főiskolán, valamint a Budapesti Műszaki Egyetemen végzett, ahol építőmérnök mérnöktanár képesítést szerzett.

Úgy látszik, a Gaál családban mindenki szívesen tanul, hiszen Szabolcs nagybőgő- és szolfézstanárként végzett a Széchenyi-egyetemen, mestertanári diplomát szerzett az ELTE-n, és sikerrel teljesítette a budapesti Etűd Zeneiskola jazz-zongora szakát is. Nem meglepő módon ide később az öccse is beiratkozott, és jazz basszusgitár szakon végezte el. „A családunkban fontos a kitartás és a szorgalom. Ha valamit elkezdünk, azt be is kell fejezni” – emeli ki Szabolcs, aki két évtizede tanít a Liszt Ferenc Zeneiskolában, és évek óta dolgozik a Nádorvárosi Ének-zenei Általános Iskolában is.

A sok tanulással párhuzamosan rengeteg zenekarban próbálták ki magukat az elmúlt évtizedekben. Tizennégy éve pedig ráébredtek, hogy mennyivel jobb lenne együtt muzsikálni.

„Ma már elképzelhetetlen, hogy ne így legyen. Egy pillantásból is értjük egymást” – mondja Szilárd, aki hálás a bátyjának, hogy a kezdetektől fogva egyengette az útját.

Végül a testvérek naptára három éve annyira betelt, hogy válaszút elé érkeztek. „Döntenünk kellett, hogy melyik zenekarokban folytatjuk, így jelenleg a Name Project és a Mongoose tagjai vagyunk. Emellett pedig az Apnoé gyermekműsorában közreműködünk. A negyedik projektünk egy igazi szerelemgyerek, a GaalJazzBand, amelynek saját helye lesz Győrben, és idén egy lemezt is szeretnénk megjelentetni” – foglalja össze Szilárd, aki úgy érzi, a vér és a zene is összeköti testvérével, így nem kérdés, hogy a színpadon is együtt folytatják.