Közel két évtizede Angliából indult el az a kezdeményezés, amely Valentin-nap környékén minden évben egy hétig a házasság és a család fontosságára irányítja a figyelmet. A házasság hetét már 4 kontinens 21 országában ünneplik. S bár a statisztikák szerint Magyarországon újra növekszik a házasodási kedv, még mindig sokan vannak, akik félnek az elköteleződéstől és a csalódástól. Pedig létezik jó házasság.
A Révfaluban élő Rizsányi Attila és felesége, Rizsányiné Tóth Krisztina szerelme huszonnégy éve még a középiskolában kezdődött. Lassan tizenhat éve házasok. Kislányuk, Boglárka tizenegy éves, kisfiuk, Bendegúz nyáron lesz kilenc. Krisztina gyógypedagógus, Attila műszaki értékesítő.
– Hogyan kezdődött?
– Kriszti: Mindketten a Deákba jártunk, én 16 éves voltam, Attila pedig éppen az érettségire készült. Égi jel volt, hogy ezt az iskolát választottuk, mert Attila mosonmagyaróvári és ott is van egy közgazdasági, oda is mehetett volna. Tőlem meg olyan távol áll ez a terület, hogy máig sem értem, mit kerestem ott…
– Szerelem volt első látásra?
– Kriszti: Először csak nézegettük egymást egy darabig.
– Attila: Mindketten szerettük a rockzenét, hasonló pólókban jártunk, ez bátorított fel minket, hogy közeledjünk egymás felé. A mi szerelmünk folyamatosan erősödött és erősödik napjainkig, érik és mélyül. Nem hittem volna, hogy van ilyen, de minden nappal jobb.
– Egyértelmű volt, hogy összeházasodtok?
– Kriszti: Igen, ez nem volt kérdés nekünk és a családjainknak sem. Csak azért vártunk ennyit, mert nem akartunk gyerekfejjel házasodni. A szüleink kezdetektől elfogadták a választásunkat és örültek neki. 1997. május 21-én kezdtünk el járni, az esküvőnk pedig nyolc évre rá ugyanazon a napon volt. A kapcsolatunk elején minden 21-ét megünnepeltünk, de a mai napig is mondjuk egymásnak: boldog huszonegyedikét! Nekünk fontos volt a hagyományos családmodell és a sorrendiség. Megismerkedtünk, teltek az évek, eljegyeztük egymást, házasságot kötöttünk és utána jöhettek a gyerekek. Voltak hullámvölgyek, konfliktusok, de mindig túltettük magunkat rajta és megerősödött a kapcsolatunk.
– Mi történik, ha összezörrentek?
– Kriszti: Attila hallgat, magában fortyog, duzzog, engem ez bosszant. Nekem ki kell magamból beszélni, mert meggyőződésem, hogy akkor megy előbbre valami, ha megbeszéljük. Attila szereti az időre bízni. Konfliktusok, problémák mindig vannak, lesznek is, enélkül nem lehet együtt élni. A lényeg az, hogy az alapvető kérdésekben megegyezik a véleményünk. Sőt, nemcsak nekünk, de a szüleinknek is. Ők egyébként nagyon szeretik egymást, együtt szoktunk ünnepelni. Harmóniában élünk, aminek a kulcsa a hasonló értékrend.
– Hogyan osztjátok be az otthoni tennivalókat?
– Attila: Segítjük egymást. Reggel, ha Kriszti fél órával többet alhat, akkor én viszem el a gyerekeket iskolába. Ha időben hazaérek szombaton, akkor kiporszívózok.
– Mit tanácsolnátok egy mai fiatal párnak?
– Kriszti: Általában azt szokták mondani, „csak egy papír, nincs rá szükség, anélkül is megvagyunk”. Szerintem pontosan tudják, hogy nemcsak papír, hanem jóval több annál, és ezért nem merik vállalni a felelősséget. Mint ahogy semmiért sem, ez már az iskolában is megfigyelhető a gyerekek többségén. Merjenek felelősséget vállalni, hiszen pont ettől a felelősségtől lesz több. A házasság egy új dimenzióba emeli a kapcsolatot, ez egy szent dolog. Szerintem a fiataloknak, akik valóban szeretik egymást, el kell jutni odáig, hogy fel merik a vállalni a végleges döntést. Egyébként minden kislány babakora óta arról álmodik, milyen lesz majd, amikor felveszi a gyönyörű fehér ruhát. Egy lány életében nagyon fontos, meghatározó esemény az esküvő.
– Attila: Nemcsak egy lány életében. Férfi létemre bevallom, ez volt életem egyik legszebb napja. A házasság rangot ad a kapcsolatnak. Onnantól kezdve mindenki elismeri a párt, így egy bizonyos fajta védelmet is jelent.
– Ha röviden kellene jellemezni, akkor milyen a házasságotok?
– Kriszti: Tűzijáték. Ebben minden benne van: gyönyörű, csillog-villog, ragyog, de azért van egy kis füstje is.
– Attila: Egyek vagyunk. Kriszti gondol valamire, én meg kimondom. S ez tényleg működik.