A fapados légitársaságok Budapestről is, Bécsből is heti több járatot indítanak Bariba, így mindig ki lehet fogni jutányos árú repülőjegyeket. Bariból pedig csak egy köpésre van az olasz csizma sarka, a Salentói-félsziget. De vajon mi várja itt az utazót, és érdemes-e ide eljutni egyáltalán? Cikksorozatunk második részéből minden kiderül.
A Salentói-félsziget (olaszul egyszerűen csak: il Salento) Puglia régióhoz tartozik, és körülbelül 140 kilométer hosszan nyúlik bele a Földközi-tengerbe. Jobbról az Adriai-, balról a Jón-tenger mossa a partjait, központi városa pedig Lecce, melynek egykor gyakran hallhattuk a nevét a magyar rádióban is. Mondjuk ilyenformán: Lecce–Juventus, kettő–kettő, iksz. A jó hír az, hogy – sok év után először – a sárga-pirosak újra feljutottak az élvonalba, így az idén akár élőben is végignézhetjük a fenti összecsapást, egész pontosan október 23-án. De nem a foci jelenti a régió igazi vonzerejét, hanem az olyan hangulatos kisvárosok, mint Otranto vagy Gallipoli. Meg persze a tenger, és megannyi lenyűgöző partszakasz.
A félszigeten egyaránt találunk sziklás és homokos strandokat
A félsziget partvonala mentén szó szerint egymást érik a jobbnál jobb strandok, a szebbnél szebb tengeröblök. Homokos részekkel inkább a nyugati oldalon találkozunk – ezek közül is kiemelkedik Porto Cesareo, ahol hófehér homok, kristálytiszta víz és hangulatos homokdűnék várják a fürdőzőt. Meg persze több ezer másik fürdőző. A part szerencsére van olyan hosszú, hogy könnyen találunk rajta kevésbé zsúfolt szakaszokat is. Ugyanez igaz a Pesoluse-környéki strandokra is: a felkapott öblök tőszomszédságában már békés, családias körülmények között fürdőzhetünk.
Gallipoli hangulatos városi strandja
A régió keleti oldalán inkább a sziklás partszakaszok a jellemzők. Sant’Andrea part menti homokkő alakzatai világviszonylatban is kiemelkedők, a Ciolo-öböl felett pedig egy harminc méter magas viadukton halad el a remek panorámát biztosító közút. De találunk a félszigeten olyan eldugott tengeröblöt is, melyet a főszezonban is maximum egytucatnyi fürdőzővel kell megosztanunk (ilyen például a Guardiola). Emellett vannak remek homokos strandok ezen az oldalon is, például az Otrantótól északra húzódó partszakaszon.
Barokk csoda
A régióközpontba, Leccébe megérkezve az ember rögtön megérzi a település laza, fiatalos, nyitott hangulatát. Egyetemi városról van szó, így egyáltalán nem szokatlan, hogy az utcán nem csak olasz szót hallani. Utunk során itt tudtunk először angolul igazán jól eltársalogni egy helyi pincérnővel, aki rögtön rá is beszélt minket egy-egy üveg kézműves sörre. És milyen jól tette!
A borok mellett jók a helyi kézműves sörök is
Lecce igazi barokk fellegvár, hangulatos utcákkal, ókori amfiteátrummal és több tucat kiemelkedő templommal. Erre sajnos a helyiek is rájöttek, így idéntől belépőt kell fizetni, hogy bejussunk a dómba, a Santa Crocéba, a San Matteóba vagy a Santa Chiarába. A kilenceurós kombinált jegy természetesen megéri az árát, de dönthetünk úgy is, hogy a továbbra is ingyenes templomokat látogatunk meg, hiszen így is komoly ízelítőt kaphatunk abból, hogy milyen is a leccei barokk.
Lecce a barokk fővárosa
Végül pihenjük ki a séta fáradalmait valamelyik hangulatos belvárosi teraszon egy csésze kávé vagy egy pohár vörösbor mellett. Utána pedig mindenképp szerezzünk be egy sárga-piros Lecce sálat, hogy tudjunk majd mivel szurkolni ősszel a tévé előtt!
Cikksorozatunk első részét itt olvashatja.
Szöveg és fotó: Kisté