A napjainkban használt címert Mária Terézia adományozta 1743-ban, melynek egyik oldalán a Dunát, a Rábát és a Rábcát jelképező ezüst hullámvonalak s felettük várábrázolás látható, míg a másik oldalon Szent István első vértanú alakja kapott helyet.

A két ábrázolás a város középkori történetébe vezet vissza minket. 1271-ben adományozott V. István városi kiváltságokat Győrnek, ami után a polgárok saját maguk közül választhatták meg a várost irányító esküdteket és a bírót. Ennek az önkormányzatiságnak a kifejezője a városi pecsét, amely tornyos várfalat ábrázolt.

Hogy meddig használták e pecsétképet, ma már nem tudjuk. Ugyanis a Mária Terézia-féle oklevél Szent István első vértanút nevezte a város régi címerének. Szent István protomártír volt a belvárosi plébániatemplom védőszentje, amely a mai Liszt Ferenc utcában állt. Minden bizonnyal I. Szent István emeltette, az ő névadója és védelmezője volt a vértanú. E városrész, amely a káptalan birtokában volt, használhatta pecsétjén a vértanú képét. A káptalan később az egész város földesura lett, ekkor válthatta fel a városfalat a protomártír alakja.

De ki is volt Szent István első vértanú? Az apostolok hét férfiúra – köztük Istvánra – bízták az özvegyek, rászorulók szolgálatát, akiket a görög segítő szó után diakónusnak neveztek. Istvánt később keresztény hitéért halálra kövezték. Győr címerében a diakónusok öltözetében látható, egyik kezében a megkövezésére utalva kődarab, míg a másikban a Gonosz feletti győzelem szimbólumaként pálmalevél.

Ha azt hinnénk, hogy a középkorban kezdődött történet 1743-mal véget ért, akkor bizony tévedünk. A kommunista rezsim idején a címert megfosztották feudálisnak ítélt sallangjaitól. Az egyházellenes rendszer nem tűrhette a szent alakját sem, helyére a szocialista nagyipart jelképező kalapács és fogaskerék került. A kultúrát pedig a kalapács nyelére helyezett, alig észrevehető toll idézte meg. A rendszerváltással kapta vissza Győr ősi címerét, amely a 21. században is büszkén hirdeti városunk 750 éves történetét.