Mit jelent művésznek lenni? Mit jelent más időbeosztással élni, és olyan hivatást választani, amire a többség felkapja a fejét? Csiba Júlia énekesnő. És édesanya. A sorsa pedig már nagyon fiatalon eldőlt.

Orgonista édesanya és klarinétművész, barokk furulyás édesapa gyermekeként született Pozsonyban. Négyéves volt, amikor Medvére költöztek, ahol a muzsika ugyanúgy a mindennapok része volt. „Fiatalon beírattak zeneiskolába Nagymegyeren, ahol hegedültem, zongoráztam, és még a néptánccal is megismerkedtem” – idézi fel a szárnybontogatás időszakát az énekesnő. A néptánccal és népzenével való találkozás megmozdított benne valamit, hiszen addig, szülei révén, főként a komolyzenével került kapcsolatba. „Tizenkét éven át néptáncoltam, a népzene pedig annyira megérintett, hogy összegyűjtöttem a fellelhető népzenei lemezeket, és beleástam magamat ebbe a csodálatos világba.”

Júlia szülei is látták, hogy a lányuk számára rendkívül fontos ez az irány, így beíratták Győrben a Bartók Béla Ének-zenei Általános Iskolába.

„Hálás vagyok a szüleimnek, mert támogattak, és engedték, hogy én válasszam ki, mivel szeretnék foglalkozni. Az édesanyám életének egy részét áldozta fel értem, hiszen napi szinten hozott és vitt az iskolába” – mondja az énekesnő.

Az általános iskola elvégzése után a Richter János Zeneművészeti Szakgimnázium tanulója lett, ahol hegedű- és brácsaszakon végzett. „A konzervatórium alatt már kollégista voltam, és a Lippentő Táncegyüttesben is táncoltam. Ráadásul már középiskolásként lehetőségem volt arra, hogy profi muzsikusokkal koncertezzek, ami sokat segített a fejlődésben” – hangsúlyozza Csiba Júlia.

A konzervatórium elvégzése után nem volt kérdés, hogy ezen az úton halad tovább. A megkeresések pedig nem is maradtak el, így sosem volt munka nélkül. „Szüleim természetesen felkészíttek a pálya nehézségeire, de én makacs ember vagyok, és szeretem magam megtapasztalni a dolgokat. A konzi után Pozsonyba kerültem, az Ifjú Szívek Táncegyüttesbe, majd énekeltem az Apnoé együttesben is.” Ezt követően várandós lett első gyermekével, Lilivel. Rá két és fél évre született meg Samu, a legkisebb pedig Berci, aki másfél éves. „Nagyon örülök, hogy fiatalon lettem édesanya. Ráadásul a gyermekeim most nagy megmentőim. A mindennapi körforgás nem engedi, hogy sajnálkozzak” – mondja a háromgyerekes édesanya, aki pályatársaihoz hasonlóan szintén nehéz helyzetbe került a járvány miatt. „Tavaly Szarka Gyula Tücsöklakodalom című gyereklemezén közreműködtem, és koncerteztünk is vele egy darabig. A Győri Ütőegyüttessel is készítettünk tavaly egy klipet, jelenleg pedig Mohácsra járok rendszeresen, ahol egy zongoristával dolgozunk át népdalokat.”

Talán többekben felmerült a kérdés, hogy Csiba Júlia a színpadon miért nem játszik hangszeren.

„Szinte lefagyok, ha meg kell szólaltatnom egy hangszert a színpadon. Az éneklés pedig maga a szabadság. Állítólag már kisgyermekként is mindent visszaénekeltem, amit anyukám énekelt nekem” – meséli Julcsi, aki azt is elárulta, hogy meg kellett tanulnia, miként ossza be idejét a családja és munkája között. „Sokáig a családomtól vettem el az energiákat, amit nagyon bánok. Időbe telt, mire megtanultam az énekléssel egyensúlyba hozni. A színpadon pörgök, de otthon lenyugszom, és meglepően csendes tudok lenni” – magyarázza a háromgyerekes anya.

Persze a család és a munka mellett az „énidőre” is nagy szüksége van, hogy az élet minden területén megállja a helyét. „A mozgás nagyon fontos számomra, hiszen elengedhetetlen a jó kondi a színpadon, de a barátokkal töltött idő is éppúgy feltölt.” És hogy hogyan viseli a mostani helyzetet? „Nehezen, de a családom mindenben támogat. Szerencsére optimista vagyok, így várom a pillanatot, hogy újra berobbanjak.”