Az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc győri eseményeiről Kauker Bálinttal, a Gyere Győrbe Tematikus városnézések és Élményprogramok idegenvezetőjével emlékezünk meg egy vezetett séta keretében.

A sétánkat a Dr. Kovács Pál utca 5. számú épületnél kezdjük, ugyanis ebben a házban élt Kovács Pál (1808–1886), és itt működött az általa szerkesztett, a márciusi ifjak eszméit propagáló Hazánk című újság, az első győri magyar nyelvű lap szerkesztősége. A folyóirat jelentőségét mutatja, hogy a kor legjelesebb írói, költői publikáltak benne, többek között Petőfi Sándor, Tompa Mihály, Vajda János, Garay János, vagy a helyiek közül Rónay Jácint, Czuczor Gergely.

Városunk abban az időben fontos kulturális és kereskedelmi központ volt, haladó, forradalmi szemléletű lakóival, a Győri Királyi Akadémia diákjaival.

A forradalmi események előzményeként érdemes kiemelni, hogy a helyi radikális eszmék képviselőiből, fiatal értelmiségiekből megalakult a Győri Tízek közössége – hangsúlyozta az idegenvezető, miközben a Radó-szigetre érünk. Vezetőjük a 25 éves Lukács Sándor volt, aki 1848. március 4-én a városi színházban – a mai Hősi-emlékmű helyén – az előadás szünetében felolvasta Kossuth Lajos előző napon, a pozsonyi országgyűlésen elhangzott, a reformok szükségességét sürgető híres felirati beszédét. Másnap pedig a város több pontján, kávéházakban és a Bárány vendéglőben is ismertette a történéseket.

A bécsi forradalom hírére március 14-én Pozsonyban a főrendek elfogadták Kossuth felirati javaslatát. Másnap Lukács Sándor a Széchenyi téren tartott beszédet, melyben bejelentette, hogy delegáció ment Bécsbe a királyhoz az országgyűlés által elfogadott reformkövetelések átadására.

Nyolc órakor Lukács Sándor újra szónokolt a téren, majd fáklyás felvonulás indult a városban több ezer résztvevővel. Napokig tartott a forradalmi lelkesedés a városban, az emberek nemzeti szalaggal jártak az utcán – tájékoztat a Széchenyi téren vezetőm.

Lukács is Pozsonyba ment, ott várva a király válaszát az országgyűlés határozataira. A király a bécsi és pesti forradalmi események hatására kénytelen volt elfogadni a követeléseket, és Batthyány Lajos megbízást kapott kormányalakításra. Lukács elégedetten tért haza és március 19-én Magyarok figyeljetek címmel röpiratot tett közzé, melyben kifejezte a polgári átalakulás békés és gyors megvalósulásába, a választójog kiszélesítésébe vetett hitét. A márciusi események győri Petőfijeként emlegetik Lukácsot, aki a város országgyűlési képviselője, majd kormánybiztosa, 1849. január 9-től pedig a magyar lovas és gyalogos hadsereg felszerelési biztosa lett. A szabadságharc bukása után menekülni kényszerült, Amerikába vándorolt, ahonnan betegen tért vissza Európába és 1854 nyarán, 31 évesen a dél-franciaországi Bizanos-ban halt meg – erről már a róla elnevezett utcában, az emléktáblájánál beszél az idegenvezető.

Sétánkat a Honvéd ligetben fejezzük be, ahol a forradalom és szabadságharc győri emlékműve található. Itt az egykori emlékkert kialakítását Zichy Ottó kezdeményezte, 1859-ben. Nevéhez fűződik a győri nemzetőrség megszervezése, amely több mint ezerfős volt, az egyenruhákat a győri lányok varrták, a fegyvereket azonban Ausztriából vásárolták. Az áprilisi törvények szentesítését megelőzően 600 győri nemzetőr ment Pozsonyba, ahol zenekarukkal bevonulva a városba a forradalmi vívmányok melletti kiállásukat demonstrálták. Ekkor kapta Győr a forradalmi tetteiért a „magyar Marseille” elnevezést.

A Szabadság-szobor emlékművet 1902-ben Kossuth Lajos születésnek 100. évfordulójára állították fel, Csányi Károly tervezte, Birkmayer János kőfaragó mester készítette el, a láncait széttépő, repülni készülő sas Markup Béla szobrász alkotása.