Városunk Magyarország műemlékekben harmadik leggazdagabb települése. Azzal is sokan tisztában vannak, hogy nálunk őrzik a nemzet harmadik legfontosabb ereklyéét, és azzal is, hogy a fröccs feltalálása is Győrhöz köthető. De vajon hallottuk-e, hogy a felnégyelt Koppány egy darabját a győri várra tűzette István? Tudjuk-e, mire hasonlít a városháza tornya, és, hogy vajon ki írja fel minden reggel az iskolából későket?
Itt élünk Győrben, nap mint nap elhaladunk a szebbnél szebb épületek mellett, de nem mindig sejtjük, micsoda értékek birtokában vagyunk, milyen kalandos történeteket, hihetetlen legendákat rejt egy-egy belvárosi ház, szobor vagy festmény. Izgalmas túrára hívom hát az olvasót, tartson velem, fedezzük fel együtt Győr szépségeit! Sétánkhoz Jakab Petrát, a Győri Polgármesteri Hivatal idegenforgalmi referensét kértem fel, kalauzoljon minket, mutassa meg nekünk Győr csodás titkait. Induljunk hát!
I. rész: “Fújdogál a szél az öreg Duna felől”
Sétánkat a városházán kezdjük, hiszen ez az épület városunk egyik legfontosabb jelképe. Aki még nem járt Győrben, elámul szépségén. Petra megemlíti, amikor a közelmúltban a német női kézilabda válogatott busza begördült a városháza elé, az addig egymással beszélgető játékosok elhallgattak, és lenyűgözve nézték az épületet. „Bevallom, nagyon büszke voltam városomra, amikor a német lányok elismerően mosolyogtak rám!”
– Az épületet egyébként a honfoglalás ezredik évfordulóján, 1896-ban kezdték el építeni és 1900-ban avatták fel. Bisinger József üvegesmester és nagy lokálpatrióta halálakor a városra hagyta vagyonát, amelyből egy alapot hoztak létre. Ennek az alapnak köszönhetően épülhetett meg a francia-reneszánsz, neo-barokk stílusú palota. A nagylelkű adományozó emlékét egy szobor is őrzi a városházán.
Az épület mind külső, mind belső méretei impozánsak: hosszúsága 85, szélessége 40 méter, belül pedig több mint 200 helyiséget alakítottak ki. A ház legszembetűnőbb eleme az 59 méter magas óratorony. A városháza tornyából az e tájhoz kötődő “Fújdogál a szél az öreg Duna felől” kezdetű népdal, illetve a Reményi Attila győri zeneszerző által komponált kétperces harangjáték csendül fel a nap különböző szakaszaiban. A toronyra később még visszatérünk – veti közbe idegenvezetőnk sejtelmesen.
Az épület legszebb helyiségébe, az első emeleten található díszterembe lépünk, amelyben a közgyűléseket tartják. Itt születnek a várost, a városlakókat érintő döntések. Emellett természetesen ünnepségeknek, koncerteknek is helyet biztosít a kitűnő akusztikájú terem, amikhez 1973 óta egy ötezer sípos orgona biztosítja a zenei hátteret.
Kilépünk az épületből, és feltekintünk a homlokzatra.
– Ott látjuk Győr címerét, amely két részre osztható – magyarázza Petra. Bal oldalán a város patrónusának, Szent István első vértanúnak lebegő alakja látható. A vértanú jobb kezében a megkövezésre utaló kődarab, bal kezében a győzelmet jelképező pálmalevelek. A másik oldalon a városkapu látható, alatta pedig piros háttérrel három hullámvonal jelzi Győr három folyóját, a Mosoni-Dunát, a Rábát és a Rábcát.
– Ezért nevezik Győrt a folyók városának! – próbálok bölcsnek tűnni házigazdám előtt. – Bizony, a miénk a folyók városa, vagyis nem összetévesztendő a vizek városával! Ha keresztrejtvényt fejtesz, és a vizek városát kérdezik, a négy üres négyzetbe ne Győrt, hanem Tatát írd! – jegyzi meg mosolyogva.
– Szemben látjuk a megyeháza épületét, amelyet a köznyelv csak üvegpalotának nevez. Nem is tudom, talán az volt a koncepció, hogy ha már van egy ilyen szép városházánk, duplázzuk meg az élményt, és az üvegfal segítségével tükrözzük vissza az épületet. – gondolkozik el vezetőm, majd invitál, hogy kezdjük meg utunkat a belváros felé.
A jövő héten kiderül, hol randiznak a győriek, mire jó a nyelvtudás, és hogy mire hasonlít a városháza tornya.
Papp Zsolt György