Soha nem látott az érdeklődés az emberek részéről a természetjárásra, a kirándulók magatartása viszont nem egységes: a túlnyomó többség jól viszonyul a környezethez, de van egy szűk réteg, aki nem tartja be az alapvető szabályokat. A legnagyobb gondot a lerakott hulladék okozza, amiért nemcsak a túrázók felelősek. Vég nélküli harcot vív az erdőgazdaság.

Limp Tibor, a Kisalföldi Erdőgazdaság Győri Erdészetének igazgatója kifejtette, az utóbbi évtizedekben sokat változott az igény az erdőjárással kapcsolatban. Mindig is volt érdeklődés a túrázásra, de a mostani soha nem látott mértékű, s a járvány ezt csak tovább fokozta. Az igényekre reagálni kellett, s erre legalkalmasabbak az erdőgazdaságok. Ők a mindennapos tevékenységükbe beépítették az ezzel kapcsolatos feladatokat.

A tapasztalat az, hogy a kirándulók részéről viselt magatartás nem egységes: a túlnyomó többség jól viszonyul a környezethez, van azonban egy szűk réteg, aki nem tartja be az alapvető szabályokat, például tiltott területre hajt be, károsítja a környezetet. A legnagyobb gondot azonban az illegális hulladék jelenti.

Limp Tibor részletezte, két okból keletkezik a természetben szemét. Az egyik, hogy a kirándulók maguk után hagyják a szemetüket. A másik a tudatos, illegális hulladéklerakás, mikor az otthon vagy egyéb helyen képződött szemetet kiviszik az erdőre. Sokszor teherautóval hordják ki a legkülönbözőbb típusú, nagy mennyiségű hulladékot. Ez nagyságrendekkel súlyosabb problémát okoz, mint a kirándulók szemetelése.

Ha a túrázók oldaláról vizsgáljuk a problémát, még mindig gyakran vetődik fel a kihelyezett hulladéklerakók kérdése, legyen vagy ne legyen? Limp Tibor megjegyezte, sokáig próbálkoztak szemétgyűjtők kihelyezésével, de nem működött. A például egy hétvégén több száz kirándulót fogadó Püspökerdőben 15-20 gyűjtő is kint volt, de ezeket hiába ürítették hetente egyszer vagy kétszer, pillanatok alatt megteltek, s az emberek aztán a tele szemetes mellé kezdték el lerakni a maradékukat, amit sokszor a szél vitt el. Előfordult olyan eset is, mikor a hulladékgyűjtőből eltűnt a kirakott zsák, de a kirándulók így is beledobálták a szemetet, s valaki a maradék gulyást is beleöntötte.

Változtatni kellett, ezeket a gyűjtőket az erdőgazdaság összeszedte, s igyekezett megfelelően tájékoztatni a lakosságot a döntésről s annak hátteréről. Táblákkal kérték a kirándulókat, hogy amiket magukkal hoznak az erdőbe, azt vigyék is haza. A változtatás meghozta az eredményt. A legtöbben elviszik a szemetet, de sajnos van egy szűk réteg, aki nem, s ez például a Püspökerdőben rengeteg szemetet jelent. Vég nélküli a harc, egy hétvége után fél-1 köbméter szemetet szednek össze az erdőgazdaság munkatársai.

Azok ellen, akik zsákostól, vagy akár platós kocsival hordják a hulladékot az erdőkbe, nem elég a figyelmeztető tábla. Limp Tibor szerint talán annak lenne visszatartó ereje, ha komolyabb bírságot kapnának az illegális szemetet lerakók.

Az igazgató úgy véli, mindenkire egyre nagyobb terhet ró a szemét eltakarítása. Hozzátette, érezhető a társadalmi összefogás, a rengeteg civil megmozdulás. Az emberek pozitív hozzáállása nélkül sokkal nehezebb lenne. Ezek mellett az erdőgazdaság is rendkívüli erőket mozgat meg, hogy teljesüljön a kitűzött cél: tisztítsuk meg az országot. Igyekeznek kiaknázni a pályázati lehetőségeket, együttműködnek vadásztársaságokkal, horgászegyesületekkel, civil szervezetekkel, s próbálnak mielőbb reagálni a bejelentésekre – sorolta Limp Tibor.

Az elszórt, illetve az illegálisan elhelyezett hulladék felszámolása s elhelyezése komoly kiadást jelent az erdőgazdaságnak.

Limp Tibor rámutatott, mások szemetének összeszedésével az alapprobléma nincs kezelve, a takarítás után a hulladék újraképződik, így sajnos nem lesz szemétmentes az ország. Azt kellene hatékony intézkedésekkel elérni, hogy ne kerüljön ki szemét a természetbe.