Hatvani Gedeon: A város és a vállalkozás együtt nőttek fel

Az üzleti sikernek számos mutatója van, de első blikkre hajlamos a méretek alapján ítélni az ember. A Hatvani Gumiszerviz új főnöki irodájának tárgyalóasztalánál üldögélünk, s régi ismerősként értünk egyet abban, ha az asztal nem is, az iroda mindenképpen nagyobb annál az Attila utcai pincegarázsnál, ahonnan 1979-ben a vállalkozás indult.

A berendezés dizájnos, az asztalok üresek, papír sehol. A tulajdonos az üvegfal jóvoltából innen is láthatná az ötállásos műhelycsarnokban zajló munkát, de nem teszi. Azt mondja, akkor használja az irodát, amikor vendége van.

Hatvani Gedeon 1954-ben született, s ugyanabban a nádorvárosi, Attila utcai családi házban nőtt fel, amelyikben az édesapja. Autószerelőnek tanult, így mihelyst lehetett, szervizt nyitott a pincegarázsban. Kezdetben mindent elvállalt, később is csak a helyszűke miatt alakult úgy, hogy az autógumik specialistája lett. Újrafutózott abroncsokat forgalmazott, az újak kereskedelme akkoriban az állami vállalatok monopóliuma volt. A vállalkozás tíz év múlva az Újlak utcai benzinkút mellé, további húsz év múlva a Pápai útra költözött. Ez a legújabb, többszintes és nagyon korszerű szerviz már mindent tud, amire egy gépjárműnek vagy gazdájának szüksége lehet.

Az üzleti sikernek számos oka van, Hatvani Gedeon elsőként a helyszínt említi közülük. Nemcsak arról a mezítlábas igazságról van szó, hogy a családnak Győr jelenti a megélhetést, hanem arról is, hogy a város meg a vállalkozás együtt nőttek fel az elmúlt harminckét évben. A szerviztulajdonos gárdonyis kisdiák kora óta lovagol, az állami gazdaság istállói akkoriban, a hatvanas években az Attila utcai családi ház háta mögött álltak. Elképzelni is nehéz, de aki lóra ült ott, ahol ma a Nádor aluljáró Nádorvárosba érkezik, kiváló terepen, akadálytalanul ügethetett Hecsepusztáig, a mai Audi-gyárig.

A lovarda legalább annyiszor költözött, mint a gumiszerviz, s idővel a válogatott díjugratóból is hobbilovas lett. Saját telivérje hátán járta a Szigetköz ligeteit, a Duna árterét, s bár Karakán ma már csak egy fénykép a szerviz falán, a városkörnyéki nagy csavargások a mai napig tartanak. Amióta nincs lovam, biciklizek, mondja Hatvani Gedeon, aki hetente elteker szigeti házától a kunszigeti Bolgányi-hídig, amelyen át valamikor régen keskenyvágányú kisvasút szállította Szigetköz terményeit a lébényi állomásra.

Győrnek számos kincse van, Hatvani Gedeon első blikkre a Mosoni-Dunát említi. A család minden év egy ünnepnapján kenuba száll, s Dunaszentpáltól Győrig evez, élvezve a tiszta vizet, a csendet, a madarakat, félúton a bográcsban főzött ebédet. Két hajóval mennek, mert két gyerek van. Lilike a Marina klub táncosa, egyike a bencés gimnázium első lánytanulóinak. Bálint a gokart korosztályos Európa-bajnoka, autóversenyzőként Michelisz Norbert egykori csapattársa a SEAT Kupában. Most a fővárosban tanul, s bár nem esett róla szó, gyanítható, lesz, aki továbbvigye a Pápai utcai vállalkozást, tovább futva a versenyt a várossal, a győri autósok igényeivel.

Az autókról

Ez itt nem a reklám helye, de megígértük Hatvani Gedeonnak, hogy felhívjuk olvasóink figyelmét a közelgő tél autósokra leselkedő veszélyeire. Válság van, mindenki ott takarékoskodik, ahol tud, de a fagyálló és ablakmosó folyadékok újratöltése, a nyári gumik lecserélése, a világítás, a fékek, a lengéscsillapítók ellenőrzése kötelező. Sokba kerülhet a téli felkészülés elmulasztása, halogatása.

A lovakról

A magyar lovas nép, ló nélkül. Hatvani Gedeon szerint a hazai tenyésztés a létező szocializmus évtizedeiben összeomlott, s máig nem épült fel. A középszerű állomány miatt a sportegyesületek sem tudnak számottevő eredményeket elérni a nemzetközi porondon. Hatvani Gedeon utolsó lova, a telivér Karakán ma 10 millió forintot érne, a győri vállalkozó mégsem vágott bele a tenyésztésbe. Azt mondja, az fektesse lóba a pénzét, aki látni akarja, hogyan fut el.

Gaál József