Győrben tanuló külföldiek a magyarokról: Keveset mosolygunk

Nagyon keveset mosolygunk, szeretjük az embereket „megtömni”, nem kezdeményezünk, sokat tanulunk, kedvesek vagyunk, de sok a tabu az életünkben, és szinte lehetetlen velünk kommunikálni – így jellemeztek minket azok a cserediákok, akik a világ több pontjáról érkeztek hozzánk, hogy egy évig városunkban tanuljanak, velünk éljenek. Augusztusban érkeztek, azóta számos tapasztalatot gyűjtöttek rólunk, melyeket most megosztanak a Győr Plusz olvasóival.

Győriként mutatkoznak be, amikor találkozunk, csak ezután mondják el, ki-ki honnan jött: Emre (18) és Kadir (17) Törökországból, a Svenja (16) Németországból, Manow (16) Thaiföldről, Macarena (17) Chiléből, Mónica (18) pedig Mexikóból érkezett hozzánk.

Augusztustól laknak Győrben és egészen júliusig maradnak.

– Gyönyörű az ország, de különbözik Mexikótól – kezdi Mónica, aki nem gondolta volna, hogy ilyen nehéz lesz nálunk. Például otthon soha nem segítettem a házimunkában, itt kell. Minden más, mint otthon. Mexikóban soha nem megyek gyalog sehová, és a tömegközlekedést sem használom, itt igen – folytatja a lány, aki szerint Magyarországon mindenki nagyon sokat tanul, Mexikóban ez ritka. A különbségek ellenére azért jó véleménnyel van rólunk, azt mondja, kedvesek vagyunk és segítőkészek, csak keveset kommunikálunk. Többen tanulunk németül, mint angolul, de hiába a nyelvtudás, akkor sem szólalunk meg.

Ezzel a többiek is egyetértettek, Kadir általában hiába kérdezi meg járókelőktől, hogy merre kell mennie, kézzel-lábban sem próbálják elmagyarázni.

Svenja ezt a helyzetet úgy látja, csak tanulunk németül, de nem beszélünk. Néha úgy érzi, hogy azért kedvesek vele a magyarok, hogy gyakorolhassák a nyelvet. A fiúk pedig félénkek – teszi hozzá.

– A magyarok nem beszélik meg a problémáikat a környezetükkel, maguk próbálnak mindent megoldani ahelyett, hogy segítséget kérnének a családjuktól, barátaiktól – ezt már a temperamentumos Latin-Amerikából érkező Macarena meséli, amire Kadir is helyesel:

– Például ha el akarok menni valahová, akkor fogadószüleim csak annyit mondanak, hogy igen vagy nem. Az én anyukám mindig megindokolja, hogy miért nem enged el – szemlélteti a problémát, és hozzáteszi, nem mindenre vagyunk nyitottak, sok a tabu, például a szexuális hovatartozás, és nem beszélünk semmilyen kapcsolatunkról sem.

A cserediákokat csütörtökön köszöntötte dr. Somogyi Tivadar alpolgármester a Városházán

A diákok szinte ugyanúgy élnek Győrben, mint a többi fiatal: iskolába járnak, találkoznak a barátaikkal, sok időt töltenek a fogadócsaládjukkal, játszanak az iskolai csapatokban, sőt, Emre órákat vesz az egyik tánciskolában. Ez meg is látszik rajta, mióta Győrbe érkezett, 11 kilót fogyott. Nem úgy, mint a többiek, mindegyikük hízott a magyar családoknál. Szeretjük az embereket etetni, ahogy ők fogalmaznak, „megtömni”. Szinte mindenki azt hallotta, hogy a magyar ételek nagyon zsírosak, de megszerették a főztünket. Sorolták is a kedvenceiket: nagyon ízlik nekik a galuska, a gulyás, a zserbó, a lángos, a szilvás gombóc, a rakott krumpli, a sajtos tallér, a kürtőskalács, a krémes, és a Túró Rudi. A tejfölt eddig nem ismerték, de megkedvelték. Mosolyogva mesélték, hogy kóstoltak különböző pálinkákat, és ízlettek nekik a magyar borok is. A sörök viszont nem – jelenti ki a német lány.

Győr tetszik a fiataloknak, főleg az építészet. Sokat sétálnak, vásárolnak. Az AFS Magyarország Nemzetközi Cserediák Alapítvány sok programot szervez nekik, nemrég Budapesten jártak.

– Nagy a kontraszt a főváros és Győr között. Majdnem mindegyikünk nagyvárosból jön, de örülök, hogy más környezetben lehetek, mert otthon, Isztambulban nem tudom ezt az életmódot folytatni, mint Győrben – magyarázza Kadir, mert mint mondja, a legnagyobb török városban mindig gyorséttermekben esznek, nem tudnak olyan egészségesen élni, mint ahogyan mi élünk szerinte. Az is feltűnt neki, hogy fontos számunkra a hulladék szelektív gyűjtése.

– Ez nem így van – szól közbe a német lány, hozzájuk képest egyáltalán nem ügyelünk a hulladékkérdésre. Nem csak ebben vagyunk lazábbak, mint mondja, Németországban a napja előre megtervezett, és ezt szigorúan is veszi, míg nálunk sokkal spontánabbak a dolgok. Svenja arról is beszélt, hogy a cigánykérdésről nem mesélt neki senki, mielőtt idejött, és nem tudja behatárolni, hogy hová tartoznak, nem érti a helyzetet.

– Én pedig azt vettem észre, hogy Magyarországon nagyon keveset mosolyognak. Az idősebbeket Thaiföldön jobban tisztelik. Furcsa, hogy találkozásnál mindenki puszilgat mindenkit, és az is, hogy közterületen lehet csókolózni – sorolja a thai lány, majd Kadir veszi át a szót: – Itt sokkal idősebbnek néznek ki az emberek, korábban érnek, mint a törökök. A magyar lányok rengeteget sminkelnek.

– De tényleg nagyon szépek – teszi hozzá Emre.

A különbségek ellenére azonban mindegyik fiatal jól érzi magát Győrben, csak a nyelvvel vannak problémáik, szerintük iszonyúan nehéz. A török fiúknak a nyelvtan valamennyire könnyebb, valamint több szó megegyezik a két nyelvben. Egy egész mondatot hoznak példaként: Zsebemben sok kicsi alma van.

A diákok nem mindenben értenek egyet, de nem is kell. Az a fontos, hogy megtanuljanak együtt élni, megtalálják a közös hangot a különböző kultúrákból érkező fiatalok és azok a fogadócsaládok, akik szívüket és otthonukat is kitárták a diákok előtt.

Az AFS-nek is ez az elve, amely egy nemzetközi, önkéntes alapon működő, kormányoktól és vallásoktól független, nem profitorientált szervezet.

A következő tanévre már jelentkezhetnek győriek is, akik szeretnének külföldön tanulni, vagy önkéntesként dolgozni, de fogadócsaládokat is vár az AFS.

Zoljánszky Alexandra