Győr+
2011.12.07. 08:41

Müller Ervin Carmen-djas

Müller Ervin kapta az idei Carmen-díjat. A Győri Balett örökös tagja a Rózsaszínház című darab szombati előadásán, az alapítóktól vette át a táncos életműnek szóló elismerést.

Dr. Solymosi Péter és felesége, dr. Kiss Ilona, a Solydent rendelő tulajdonosai tizennégy éve szponzorai a balettnek, minden esztendőben pénzjutalommal támogatnak egy, a társulat által javasolt balettművészt. Müller Ervin a pénzjutalom mellett átvehette Eöry Emil Táncosnő című szobrának másolatát is, amely a Carmen-díjjal jár. A kitüntetett negyedszázada a Győri Balett magántáncosa, 1997-ben a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztjével, 2000-ben Harangozó Gyula-díjjal ismerték el munkáját.

Amikor Müller Ervint az elmúlt 25 év legemlékezetesebb szerepeiről kérdeztük, azt mondta, mindegyik darabot szerette. Volt, amelyiket szerelemmel, s volt, amelyiket azért, mert kellett. A Tűzmadár, a Petruska, a Markó Iván-féle Bolero, a Carmina Burana, a Carmen, a Trójai játékok, a Rómeó és Júlia, az Aquas a szerelemmel szeretett darabok közé tartoztak.

A Purimot közel kétszázszor táncolta, a társulat bejárta a darababbal a világot. Az emlékezetes 2002-es amerikai turnét pályafutása csúcsának tartja, de a Purim sikert aratott Rómában, Moszkvában, Londonban, Németországban és Hollandiában is. Müller Ervin büszke volt a „Megváltó utolsó szava a kereszten” című kamaradarabra is, melyet az alapító tagok vittek színpadra.

Arra a kérdésre, hogy a negyed század alatt nem gondolt-e arra, hogy a világ valamelyik másik társulatánál érjen el sikereket, azt a választ adta, hogy igen, gondolkodott, de a Győri Balett eszméje mindig maradásra késztette. Azt mondja, szerencsés volt, hiszen kapott szerepeket, amelyekből igyekezett mindig kihozni a legjobbat, amit lehetett. Minden előadáson úgy lépett színpadra, hogy tudjon örömet szerezni a közönségnek.

Müller Ervin 1993 óta próbavezető balettmester, jelenleg a Rózsaszínház című darab asszisztense, Bede Fazekas Csaba segítője. A Győri Balettnél kezdte, itt is szeretné befejezni pályáját. Januártól nyugdíjas lesz, de reméli, kisebb szerepek és az asszisztensi munka továbbra is megtalálja. A jövőről szívesen beszél, hiszen 25 éven át egy zárt világban élt, ideje megismerni, megtapasztalni a táncon túli, való világot. Vállalkozás, masszázsműhely létrehozásán dolgozik. Világéletében a testével foglalkozott, így tudja, mi esik jól, hogyan tud igazán ellazulni az ember. Reméli, sokaknak tud segíteni új szerepében is.

Földvári Gabriella