Győr+
2011.12.15. 11:18

Dr. Zacher Gábor: Szenvedély nélkül lehet élni, csak nem érdemes

„Mindig szerettem a vért, a verejtéket és a könnyeket. Mindig érdekelt a pörgés” – többek között erről is mesélt az ismert toxikológus, dr. Zacher Gábor Győrben, aki Simon Róbert Balázs alpolgármester vendége volt a Szabadhegyi Találkozásokon.

Dr. Zacher Gábort elsőre nem vették fel az orvosira, ezért állatgondozónak állt. Mivel családjában hagyományai vannak a gyógyításnak – ötödik generációs orvos testvérével –, édesanyja határozottan állította: ebből a gyerekből akkor is doktor lesz.

Az egyetem alatt műtősfiúként dolgozott, emellett pedig mentőzött, mert mint mondta, a szakmát nem lehet könyvből megtanulni.

„A mentőzés olyan szerelem, amitől nem lehet megszabadulni, jó iskola volt” – árulta el. 18 évig csinálta.

Orvosi pályáját baleseti sebészként kezdte, de gumiallergia miatt abba kellett hagynia. Ezután került a toxikológiára. 1998 óta dolgozik a Péterfy Sándor utcai Kórházban, az „érdekes, zárt világban, ahol csupa bírált beteggel van dolga”. Legtöbbször öngyilkosokat, alkoholmérgezett és drogtúladagolásban szenvedő pácienseket látnak el.

„Mindig szerettem a vért, a verejtéket és a könnyeket. Mindig érdekelt a pörgés” – árulta el dr. Zacher Gábor, aki nagyon büszke az osztályán dolgozókra, „a harapós kis csapatra”.

Külön öröm számára, hogy náluk nincs paraszolvencia, mert szerinte alapvetően rossz, hogy ma a hálapénzről szól az egészségügy.

Az egyik legismertebb orvos az országban dr. Zacher Gábor, ha megjelenik egy új drogfajta, vagy komolyabb mérgezés történik, általában ő nyilatkozik.

Az utóbbi három évben 151 új szer jelent meg a magyar piacon. A toxikológus tapasztalatai szerint az átlag magyar kábítószeres ugyanúgy néz ki, mint bármelyikünk. Egy felmérés szerint főként a „fehérgallérosok” a szerhasználók, azok a fiatal értelmiségiek, akik elszívnak hetente néhány füves cigit.

„Az egyik legaktuálisabb feladat a pofátlan kereskedelem beszüntetése. Többek között fürdősó, növénytápszer és inhalátor címkével adnak el drogokat legálisan. Igaz, hogy ráírják, hogy emberi fogyasztásra nem alkalmasak, de mindenki tudja, hogy mik ezek.

Mára megszűnt a díler intézménye: régebben ki kellett sétálni például a Keletibe, tipródni kicsit, majd jött is egy fiatalember, hogy „Akarsz-e valamit venni, barátom?”. Ma otthon megrendelik a drogot, majd néhány óra múlva csenget a futár” – magyarázta, és hozzáfűzte, az első élmény a gyerekeknél általában a társak noszogatásával kezdődik: „Mi van, nem mered?” A szülők pedig nem tanítják meg őket nemet mondani. Ehelyett a világ leghülyébb mondatát vágják a fejükhöz, hogy „bezzeg a mi időnkben”. Pedig nagyon sok múlik rajtuk, fel kell készíteni a gyereket arra, hogy találkozni fognak a drogokkal. De ne úgy tegyék ezt, hogy nem engedik el őket szórakozni – hangsúlyozta.

Véleménye szerint általában nem lehet észrevenni, hogy drogozott a gyerek.

„Nem az történik, hogy hazajön a buliból hajnalban, és vidáman halucinál, hanem lefekszik, majd délután előkerül. De ha már szimatolni kell, eleve elrontották a nevelést. Ha a szülők eléggé ismerik a gyereküket, akkor tudják, hogy mi a baja, és nem kell kérdezni. Mert a gyerek úgyis azt mondja, hogy semmi” – tette hozzá

Dr. Zacher Gábor azt tanácsolja, beszélgessenek a szülők meccsről, filmről, bármiről velük, és a gyerekek magától kezdik el mondani, hogy mi bántja őket, elkezdenek nyitni.

„Kamaszkorban nagyon sok minden eldől, ezekről beszélni kell, nagy baj, ha nem tudunk, miről. Tanulni kell a gyerekektől, mert ők más életet élnek. Kellenek a közös nevezők, ha lemaradunk a gyerek mögött, akkor elveszítjük a fonalat, és ő elszalad mellettünk – hangsúlyozta.

A beszélgetésen szó esett a drogoknál is gyakoribb problémáról, az alkoholizmusról, illetve a „gyógyszerezésről”. Míg Magyarországon körülbelül 15-18 ezer kábítószerfüggő él, addig 50 ezren vannak azok, akik gyógyszerfüggők, mert az altató és nyugtató szerekben keresik a megváltást. „Ám ez a négy fal között zajlik, nem beszélünk erről” – mondta a toxikológus, aki mesélt a saját szenvedélyeiről is.

Úgy gondolja, mindenkinek van függősége, mert szenvedély nélkül lehet élni, csak nem érdemes. De kell egy fék, meg kell húzni a határt.

„A mogyorós csokoládéra nem tudok nemet mondani. Függő vagyok egyetemista korom óta” – vallotta be, és továbbsorolta szenvedélyeit: „munkaalkoholista”, sokat pipázik, és gyűjti is őket, mintegy 400 darab van már otthon ezekből.

Mint mondja, semmilyen motivációja nincs, hogy letegye, ezért soha senkit nem akart leszoktatni a dohányzásról.

A családja nagyon fontos számára, elmondása szerint a felesége az a bizonyos fék. Már akkor tudta, hogy vele akarja összekötni az életét, amikor harmadszorra találkoztak. Gyöngyvér egyébként a győri főiskolán végzett építészmérnökként. Fiuk, a 15 éves Bendegúz is inkább a műszaki pálya iránt érdeklődik, így lehet, hogy megszakad a sorozat az orvosdinasztiában.

Azt is elmesélte, hogy családi ünnepeken természetesen mindig Sacher-torta a desszert, hiszen dr. Zacher Gábor dédnagyapjának unokatestvére volt Franz Sacher, Metternich herceg híres udvari cukrásza.

Zoljánszky Alexandra

Fotó: O. Jakócs Péter