„Gazdagnak érezzük magunkat, mert a családunkban szeretet van”

„Bár szegények vagyunk, sokat nélkülözünk, de a gyerekek tudják, mi a boldogság. A legapróbb dolognak is tudnak örülni. Élvezettel segítették kipakolni azt a sok mindent, amivel megajándékoztak bennünket” – mesélte az egyik hatgyermekes édesanya, akihez a Magyar Máltai Szeretetszolgálat munkatársai eljuttattak egy csomagot azoktól, akik tudják: adni öröm!

Adni öröm – hirdette a szeretetszolgálat Győrben is immár tizedik alkalommal. Tartós élelmiszert gyűjtöttek a rászorulóknak, hogy azoknak a családoknak is szép lehessen a karácsonya, akik nem tudják még az alapélelmiszereket sem megvásárolni, nemhogy többfogásos ünnepi vacsorát varázsolni a szépen terített asztalra.

Győrben körülbelül száz önkéntes vett részt az akcióban, az egyik élelmiszer-üzletlánc boltjainak bejárataiban kérték a vásárlókat, hogy vegyenek valamit a nélkülözőknek is. Én is beálltam szórólapot osztani – az érzelmeim vegyesek. A bevásárlóközpontban türelmetlen, kétségbeesettnek tűnő emberek hajszolták az ajándékokat, többségük csak a marketingcélokat szolgáló, kitömött szarvas miatt állt meg egy pillanatra, aztán rohantak is tovább költekezni. Akik betértek az élelmiszerboltba is, azoknak a bejáratnál egy szórólapot nyújtottunk: Adni öröm! – olvashatták rajta, de sokan csak bedobták a bevásárlókocsijukba a papírt. Volt, akinek „nem fért el a kezében”, és akadtak, akik megkérdezték azt is: „Mennyibe kerül ez nekem?”

Igazán nem sokba, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat arra kérte az embereket, hogy aki tud, vásároljon egy csomag lisztet, cukrot vagy egy üveg olajat, illetve egy kis édességet a rászorulóknak is. Az adományokat a pénztárak után felállított asztaloknál fogadták a szolgálat munkatársai, akik szerint Győrben és a nyugat-dunántúli régióban mindig nagy számban adakoznak az emberek, bár évről évre kevesebb élelmiszert sikerül összegyűjteni.

Tapasztalataim szerint leginkább azok adtak, akiknek szintén csak kevés volt. Tarthatnak közhelyesnek, előítéletesnek, de azt láttam, hogy míg több jól öltözött, láthatóan jómódú ember még csak a köszönésemet sem fogadta, addig a szerényebben élők érdeklődtek. Egy beteg hölgy a legolcsóbb csokoládét nyújtotta a Máltai munkatársának:

„Én csak ezt a keveset tudom adni, de fogadják szeretettel, biztos jó helyre kerül” – mondta a bibliai példákat idéző asszony.

– Az adományokat a hozzánk eljutó segítségkérések alapján megismert családokhoz, egyedülállókhoz, betegekhez, idősekhez juttatjuk el, miután személyesen meggyőződtünk arról, hogy jó helyre kerül a felajánlás. Az összegyűjtött élelmiszerekkel minél több rászorulót szeretnénk segíteni. Sajnos sok esetben előfordul, hogy az általunk készített csomag tartalmán kívül más nem jut karácsonykor a fa alá – mesélt a szomorú valóságról Gasztonyi Eszter, a szervezet munkatársa.

Igazolja mondatait az egyik hatgyermekes család köszönőlevele is, akikhez eljutott a győriek adománya:

„Hálásan köszönjük segítségüket, fogalmam sem volt, hogy mit fogok rakni a karácsonyi asztalra, és mit adok enni a gyerekeknek a hónapban, amíg nem kaptuk meg maguktól a segítséget. Nem tudjuk mivel meghálálni ezt. Nagy örömöt szereztek a kicsiknek a rengeteg gyümölccsel, sajnos mi nem tudunk nekik ilyeneket venni. Kinder-tojást szerintem a legkisebbek nem is kaptak még, talán egyszer. Aki ismer minket, az tudja rólunk, hogy nem voltunk régen ilyen helyzetben, alapvetően megvan itthon mindenünk, amire egy családnak szüksége lehet normális esetben, csak sajnos a hónapról hónapra való megélhetésünkkel van a probléma, és a folyamatos pótlásokkal, javításokkal, mert valami mindig tönkremegy. De igyekszünk megoldani mindent saját erőből. Párom rengeteget dolgozik, pluszmunkát vállal, csak így tudunk meglenni, de mindezek mellett mégis gazdagnak érezzük magunkat, mert a családunkban megvan a szeretet. Bár szegények vagyunk, sokat nélkülözünk, de a gyerekek tudják mi a boldogság. A legapróbb dolognak is tudnak örülni. Élvezettel segítették kipakolni azt a sok mindent, amivel megajándékoztak bennünket. Mi ezt soha nem fogjuk tudni meghálálni maguknak. Még egyszer hálásan köszönjük, nagyon boldog és békés ünnepeket kívánunk mindannyiuknak.”

Zoljánszky Alexandra

Fotó: Marcali Gábor