Győri orvos a Budapest–Bamako ralin – VIDEÓVAL

Bissau-Guineáig száguld az idei Budapest–Bamako. A hetedik ralinak tehát ezúttal nem Mali fővárosa a célpontja. A nemzetközi sajtó tudósításaiból az utóbbi években úgy lehetett megismerni Bissau-Guineát, mint a világ legnagyobb drogcsempészállamát, ahol – és ez európai fejjel talán furcsának tűnhet – még villanyáram sincs.

A január 14-én elrajtolt mezőnyben 35 ország 400 indulója vesz részt, de a gazdasági válságnak köszönhetően az indulóknak csupán 40 százaléka magyar. Mellettük érkeztek versenyzők Hawaiiról, Bermudából, az Egyesült Arab Emirátusokból és Katarból is. A járművek zöme túraautó, és mindenkinek mindenről magának kell gondoskodnia, az autószereléstől az élelemig. A szervezők a Külügyminisztériummal rendszeres kapcsolatban vannak, és a Terrorelhárítási Központ is figyelemmel kíséri a futam útvonalát.

A mezőnyben egy győri orvos, a megyei kamara elnöke, dr. Begya László is ott van társával, Sarkadi László fuvarozó vállalkozóval. Begya doktor nem először vág neki a Budapest–Bamako ralinak.

– Ez a második alkalom, hogy beneveztem a nem mindennapi versenybe, 2010-ben egyszer már elindultunk három másik társammal, de akkor a terrorfenyegetés miatt a szervezők nem tudták a futamot végigvinni, csak Marokkóig jutottunk el. Hogy mi volt az ösztönző erő? Afrika nagy kihívás. Mindig is a szívem csücske volt, és szerettem volna egy kicsit mélyebben megismerni, felfedezni. Szeretem a kalandot, szeretem az ismeretlen tájakat és az ismeretlen embereket. Nagyon jó élményeket tud adni egy ilyen út, negatívat, pozitívot egyaránt, de igyekszünk inkább a pozitívokat kiszűrni.

Az első út tapasztalatai alapján mi jelentette a legnagyobb kihívást?

Nekem először a homokdűnék voltak a legfélelmetesebbek, mert becsapják az embert. Elgondolkodtató, hogy nekifogjon-e a sofőr leküzdeni őket, mert nagyon sok meglepetéssel szolgálhatnak. Emiatt volt műszaki problémánk is, de szerencsére megoldottuk, így nem voltak gondjaink a hazaérkezéssel sem. Afrika arról szól, hogy bármikor adódhat az európai ember számára váratlan helyzet. Előidézheti ezt a természet, mondjuk egy megáradt folyó, de akár az emberek is, akik körbeállják az autót egy sárkunyhós faluban. Sokszor okoznak fejtörést a helyi rendőrök, a vámosok, és nem lehet kizárni azt sem, hogy útonállókba futunk.

Egy ilyen versenynek nyilván nem lehet nekivágni rutintalanul…

A navigációval nagyon tisztában kell lenni. Már évek óta gyakorlunk Sarkadi László barátommal, hiszen ahogy mondani szokás, a kősivatagban, vagy akár a kocsit teljesen eltakaró, magas növényzetben el lehet tévedni, de nem érdemes. Jártunk hazai versenyeken, terepralikon vettünk részt, hogy tanuljuk a közös munkát. A Bamako rajtja után már készségszinten kell tudnunk az irányítást, mert ezen az életünk múlhat. Ami az emberi tényezőket illeti, elsősorban mentálisan kellett felkészülnünk, utána jött a technikai része, majd az anyagbeszerzés.

Egy Rangerrel próbálják átszelni Afrikát. Biztonságosnak tűnik.

A Bamako rali arról szól, hogy bármilyen járművel lehet teljesíteni, akár tűzoltóautóval vagy kerékpárral is, hogyha van a táv megtételéhez elég ereje, kitartása és ideje az embernek. Volt, aki végigment már Polski Fiattal, Velorex-szel, Trabanttal, vagy más kétkerék-meghajtású eszközzel, nem okvetlenül szükséges a négy kerék. Nyilván vannak olyan helyek, ahova nem lehet, vagy nem célszerű bemenni mondjuk biciklivel. Mi a kihívásoknak elébe menve egy olyan terepjáróval indulunk útnak, amely tudja teljesíteni azokat a pontokat, ahol nehézségek lehetnek.

Melyik lesz a legnehezebb szakasz?

A Marokkó utáni rész lesz a legkeményebb. A végcél Bissau, Bissau-Guinea fővárosa, ha minden jól megy, január 29-re odaérhetünk. Összesen mintegy 8.300–8.500 kilométer megtételéről van szó, 16 napunk van rá, hogy teljesítsük. Spanyolországban fogunk valamelyik ponton áthajózni Marokkóba, aztán következik Mauritánia, Szenegál, és úgy érkezünk Bissau-Guineába.

Terrorfenyegetettség, fegyveres lázadók kísérik az útjukat. Meg tudják majd védeni magukat?

Fegyvert nem viszünk, ez teljességgel lehetetlen. Ha érezhető, hogy szép szóval nem tudjuk meggyőzni az embereket, akkor igyekszünk kikerülni a forró helyzeteket. Mire gondolok? Nem megyünk bele például tömegrendezvényekbe, tüntetésekbe, amelynek esetleg károsultjai lehetünk. Fontos a helyzetfelismerés, és a jó lélekjelenlét. A normális emberektől nem kell tartanunk, Mauritániában a katonaság fogja biztosítani a verseny útvonalát, visszafelé bizonyos szakaszokon konvojban fogunk majd jönni, így a támadások esélyét is a minimálisra lehet csökkenteni.

Mikor lenne elégedett?

Mindenképpen azon vagyunk, hogy végig teljesítsük az utat. Szeretnénk megnézni Afrikából ezt a szeletet, ezt a szakaszt, és úgy tervezzük, hogy február 12–16. között visszaérkezünk Magyarországra. Nyilván nem ugyanazon az úton jövünk vissza, és már többet fogunk aszfalton autózni, de azért még néhány érdekes helyre szeretnénk benézni.

Bakács László

Kapcsolódó videónakt megnézheti ITT.