Fóris Norbert, a győri Széchenyi István Egyetem sport és rekreáció mesterszakos, látássérült hallgatója azért küzd, hogy részt vehessen a 2024-es párizsi paralimpia cselgáncsversenyében. Azt mondja, az intézmény sportegyesületében olyan odafigyelésben van része, mint korábban sehol, s emellett az itteni közösséget és a várost is megszerette.

Egy Borsod megyei apró településen, a Sajószentpéterhez tartozó Dusnokpusztán élő családban született Fóris Norbert 27 éve. Ikertestvérével koraszülötten jött világra, kis súllyal, és mint néhány héten belül kiderült, vakon. Ha van többszörösen hátrányos helyzet, ez az életkezdés biztosan az, ő azonban nem összeroppant a nehézségektől, hanem igyekezett a lehető legtöbbet kihozni abból, ami adatott neki. Előbb a Vakok Általános Iskoláját, majd a Neumann János Számítástechnikai Szakközépiskolát végezte el Budapesten, azóta pedig két diplomát szerzett, a Testnevelési Egyetem rekreáció, valamint a Nemzeti Közszolgálati Egyetem közigazgatás-szervező alapszakán. Szeret tanulni, így azóta sem állt le, jelenleg is egyetemista: az ELTE-n levelezőn jár a közösségi és civil tanulmányok mesterszakra, és tavaly szeptember óta a győri Széchenyi István Egyetem sport és rekreáció mesterszakos, nappali tagozatos hallgatója is.

„Győr úgy került szóba, hogy 2019 végén a magyar evezős válogatott paraszakágának vezetője megkérdezte, nem lennék-e a tanítványa, és volna-e kedvem ideköltözni. Igent mondtam, mert a barátnőmmel egyébként is el akartunk jönni a fővárosból. Elegem lett az ottani zsúfoltságból, nyugodtabb környezetre vágytam. A győri egyetemről előtte sok jót olvastam, tudtam, hogy jó helyekre lehet menni szakmai gyakorlatra, és hogy innovatív az oktatás. Ebben nem is csalódtam” – válaszolta kérdésünkre. Párjával és kutyájával, Gyömbérrel egy tágas, minden igény kielégítő kollégiumi szobát kaptak, és miután az egyetem felületei akadálymentesek, az oktatásban is gond nélkül részt vesz.

Ahogy ebből is látszik, számára a sport meghatározó, amiben korábban a Suhanj! Alapítvány támogatta. Szereti a futást és az evezést: alkalmanként versenyeken is részt vesz, és ezek remekül kiegészítik kedvencét, a dzsúdót, amit megszakításokkal hétéves kora óta űz. „Azért is jöttem Győrbe, mert úgy éreztem, itt jobban meg tudom teremteni a sportolás feltételeit” – mondta.

A dzsúdóra a Széchenyi István Egyetem Sportegyesülete (SZESE) szakosztályában van lehetősége, ahol Gyimes Nikolett az edzője. „Niki határozott, nagyon jó szakember. Korábban nem mindegyik edző fordított rám elegendő figyelmet, ő viszont rám szánja az időt, rendkívül türelmes. Már olyan technikára is megtanított, amire korábban ketten sem voltak képesek” – dicsérte. Norbertnek komoly céljai vannak ebben a sportágban, szeretne kijutni a 2024-es párizsi paralimpiára. Úgy érzi, erre nagy esélye nyílik, mert az idei tokiói játékok után változnak a szabályok, és külön veszik a vakokat a gyengén- és aliglátóktól.

„Sokkal könnyebb egy vak ellenféllel küzdeni, mint egy olyannal, aki azért lát valamit. Bár korábban előfordult, hogy földharcbajnokságban – ahol nem állásból indul a küzdelem – ép versenyzőket is legyőztem. A paralimpiai felkészüléshez nemzetközi versenyeken kell majd indulnom, mert Magyarországon rajtam kívül csupán egy vak dzsúdós van, aki lány. Emellett persze sokat edzek, heti háromszor két és fél órát dzsúdózom, három napon pedig evezek és futok. Csak vasárnap pihenek” – avatott be napirendjébe.

Fóris Norbert megszerette a várost, különösen a Kálóczy teret kedveli. Mind az edzőteremben, mind az egyetemen jól érzi magát, így a következő három évet mindenképpen Győrben szeretné eltölteni – és arról álmodik, hogy innen kel majd útra a párizsi ötkarikás játékokra.

Példaértékű az alázata

„Norbival dolgozni nagy kihívást jelent számomra, mert még sosem volt vak dzsúdósom, akinél sokkal nehezebb a mozgáskép kialakítása, mint egy látónál. Szabó Ernő kollégámmal magunknak kell kitalálnunk, mit hogyan csináljunk, emellett az interneten igyekszünk szakmai anyagokat találni” – mondta Gyimes Nikolett, a SZESE szakosztályvezetője. Szerinte ugyanakkor nagy segítséget jelent, hogy tanítványa rendkívül lelkes, alázata pedig példaértékű.

Forrás: Széchenyi István Egyetem