Holokauszt emléknap

Az Újhold zenekar dallal emlékezik

Fotó: Újhold Zenekar Facebook

A Magyar Holokauszt Áldozatainak Emléknapjára különleges klippel készült a győri taggal is büszkélkedő Újhold zenekar. A versmegzenésítő, irodalmi együttes szerette volna leróni tiszteletét az áldozatok emléke előtt, s jobb formáját nem is választhatta volna az emlékezésnek.

A koronavírus járvány miatti koncert leállások sok zenekarnak parancsoltak megálljt, hiszen a nagy fesztiválok és a kis klubok is kénytelenek voltak lakatot akasztani a kapura.

Az Újhold versmegzenésítő és irodalmi együttes azonban – sokakhoz hasonlóan – nem tétlenkedett, mondható alkotói kényszerszabadságra vonult. Így igazán tartalmas időszakot tudhat maga mögött a győri taggal is büszkélkedhető formáció. A billentyűsük Hellenpárt György a Rápa-parti város szülöttje, a sikeres építész pedig nem csak a szakmájának, hanem imádott hangszerének is mestere.

Az Újhold zenekar pedig a megzenésített verseké, s a minőségi feldolgozásért a tanárember, Krasznahorkai László felel. Nem véletlen tehát, hogy az csapat a Költészet Napja alkalmából és most a holokauszt emléknapon is új megzenésített verssel és videós anyaggal jelentkezett.

A választás Pilinszky János: Egy KZ-láger falára című versére esett, a zene és a klip is erre forgott. Különleges apropó még, hogy ebben az évben van a Pilinszky János centenárium is, hiszen a költő 100 éve született és pont 40 éve halt meg.

A Dabi Isván M. által megálmodott videót a „Cipők a Duna-parton” Budapest holokauszt-emlékműnél forgatták le, s érdekes egybeesés, hogy a képért és utómunkáért felelős Dabi annak idején mint Pauer Gyula Kossuth-díjas szobrászművész tanítványa maga is aktívan részt vett az emlékmű elkészültében.

A zene és a megjelenés is érhetően sötétebbre sikerült, mégis lángolóan világos képek is megjelennek a videóban, amely a megzenésített verssel együtt döbbenetes elgondolkoztató, már-már sokkoló. Sokkoló, mert a valóságról szól, arról a gyalázatról, amely megtörténhetett, de reméljük soha többé nem ismétlődhet meg. Együtt jeleníti meg a véres múltat a fényes, ám mégis nehéznek érzett jellennel. Apró jeleket küld, hogy bár sokszor néheznek érezzük a mostot, rázzon fel minket a múlt kísértete, s ne engedjen felejteni.

Emlékezni pedig kötelező, muszáj, bármennyire fáj is. Mert ha fáj, akkor érezzük, hogy élünk, hogy lelkünk még éri mit tud tenni ember az ember ellen. S ha néha megformálni nem is tudjuk a fájdalmas emlékezés szavait, az olyan érzékeny művészemberek, mint az Úhold zenekar tagjai, segítenek ebben…