„A város története bizonyos tekintetben hiányzik”

Interjú Bana Józseffel, Győr Megyei Jogú Város Levéltárának igazgatójával.

Feltérképezte már a családfáját?

Természetesen, a megyei és a más megyében lévő ágait is. Jó húsz évvel ezelőtt ezeket a dolgokat elvégeztem. Atyám alföldi származású volt, anyám kisalföldi. Anyai ágon egyébként egészen 1680-ig tudtam követni a családfámat. Akkor volt ugyanis egy horvát betelepítés, a mai napig több megyei településen élnek horvát származású emberek. Anyakönyvek, adókönyvek és az egyházi nyilvántartások alapján tulajdonképpen bárki felkutathatja, hogy kik voltak az ősei.

Mi a reális, meddig lehet visszamenni az időben?

Ha valaki nemesi származású, akkor egészen a nemesi cím adományozásáig vissza lehet menni. Ilyen esetben a kutatásban segítséget nyújthat az a tény, hogy ha valaki más megyébe települt, akkor magának kellett igazolni, hogy ő attól a bizonyos őstől származik, aki valaha nemességet kapott. A családnak persze számos ága lehetséges, és nyilván az eredeti bocskort csak egy ember tudja bemutatni, ezért családfákat készítettek, amelyek igazolták a származást. Az új megye közgyűlésében aztán ki is kellett hirdetni, hogy a betelepülő egy már nyilvántartott nemes, hiszen ez rengeteg előnyt jelentett, például adómentességgel járt, bizonyos hivatalok esetében pedig segítette az előmenetelt.

A rokonainkra Móricz óta büszkék vagyunk, sokan keresik a levéltárt családtörténet-kutatással kapcsolatban?

Azt hiszem, ez most a legfölkapottabb téma azok közül, amik minket érintenek. Különböző utakon-módokon kutatják őseik eredetét az emberek. Jellemző például, hogy valaki elmegy nyugdíjba, sok ideje lesz, és elkezd a család történetével foglalkozni, de ugyanúgy jönnek fiatalok is. Nagyon sokan már nem is személyesen keresnek fel minket, hanem az interneten keresztül, hogy bizonyos alapadatokat szedjünk össze nekik. Természetesen adunk információkat, de a törvény szerint magának az érdeklődőnek kellene kutatni, mi csak a helyet és a lehetőségeket biztosítjuk ehhez. A téma népszerűsége miatt magunk is csináltunk egy családtörténeti konferenciát, ahol ezekkel a kérdésekkel foglalkoztunk. A Magyar Országos Levéltárnak van egy olyan internetes oldala, ahova mindenki feltöltheti a saját családját, ezt is érdemes megnézni. A legrégebbi családi vonatkozású adatok egyébként az adók, régebbiek, mint a születéssel foglalkozó anyakönyvek. A különböző ezzel kapcsolatos összeírásoknak köszönhetően pontosan tudjuk követni a névváltozásokból, hogy ki kit követett, például ha történt egy haláleset, és a fiatalabb személy lett a családfő. Maga Győr mint mezőváros is nyilvántartotta a polgárait. A mezővárosi polgárok jegyzékét ki is adta a városi levéltár. Tervezzük a király kiváltságok összeállítást is kiadni, hiszen a szabadságharcig az is kiváltságot jelentett, ha valakit Győr polgárai közé felvettek. Zechmeisterék például Moson megyéből jöttek át ide, és sütőmesterek voltak, és azért is érdekes, hogy felvették őket a polgárok közé, mert evangélikusok voltak, Győr pedig katolikus város volt. Más városokra nem volt jellemző ez a fajta liberális gondolkodásmód, nem fogadták be a más vallásúakat.

Győr nyitottsága, befogadó jellege ma is közismert. Ez persze összefügg azzal a gazdasági teljesítménnyel is, ami kiemeli a kisalföldi megyeszékhelyet az ország nagyvárosai közül is. Mindig ilyen jó pozícióban volt a város vagy ez inkább csak a modern kor hozadéka?

Kiemelkedő volt, de azért voltak pangó korszakok, amelynek sokszor személyi okai is voltak.

Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy Győrt már V. István királyi várossá tette, az ezzel járó jogokat az Árpád-házi és az Anjou uralkodók alatt élveztük is, ám Luxemburgi Zsigmond visszaminősítette a települést mezővárossá, mert az itteni püspök, aki egyben a város földesura is volt, az uralkodó ellenlábasát támogatta. Innen aztán hosszú küzdelmek árán sikerült csak visszaszerezni a kiváltságokat. Sokszor tulajdonítunk túl nagy jelentőséget Mária Teréziának, hogy szabad királyi várossá tette Győrt, azonban azt érdemes megjegyeznünk, hogy a város akkori polgárai pénzben, harmincéves pereskedést követően váltották meg a saját szabadságukat. Az uralkodónő ezt szentesítette. Győr aztán a reformkorban már gazdag városnak számított, de az 1860-as évektől az 1880-as évekig pangás volt tapasztalható, Győr elveszítette kereskedelmi központ jellegét. Senki nem gondolta, hogy innen fel lehet állni, ám Zechmeister Károly polgármesternek sikerült a város felpezsdítése. Az egyik újítás, ami bejött, az volt, hogy tulajdonképpen kitalálták az ipari parkot, csak nem nevezték így. Közművesített telkeket bocsátottak osztrák, cseh csoportok rézére, hogy fektessenek be ide. Ez olyan fellendülést okozott, hogy a korabeli munkáshadak idevándoroltak. Másrészt, ez már elfelejtődött, de nem a vagongyár volt a legnagyobb gyárunk a 20. század elején, hanem az úgynevezett ágyúgyár, aminek fénykorában hatezer dolgozója volt. Ezt a gyárat aztán az első világháború után leszerelték, és a románok saját céljaikra hazavitték.

Mennyire ismerik egyébként az itt élők saját földjük históriáját? Valahol azt nyilatkozta, hogy ha többet tudnánk Győr ’48-as vagy ’56-os szerepéről, akkor az ünnepeinken nem a budapesti eseményekre hivatkoznánk.

Mind az 1848-as szabadságharc idején, mind ’56-ban egyenrangú helyszín volt a város Budapesttel. Győrben nem tudták, hogy mi lesz március 15-én Budapesten, és mégis nálunk ugyanakkor voltak megmozdulások. Úgy érzem, hogy az itt lakók nem szembesültek sem populáris, sem mélyebb szinten azzal, hogy tulajdonképpen hol lakunk, mi a múltunk, és mik a hagyományaink. A város története bizonyos tekintetben hiányzik, ha valaki azt akarná, hogy egy napjainkig tartó korszerűsített szemléletű művet kapjon a kezébe, akkor nehéz dolga lenne. Az egyik ilyen mű, amit a rendszerváltás után alkottunk, a Győri Levéltári Füzetek első kötete volt, de hiányzik egy átfogó monográfia. Több törekvés volt már erre Zechmeister korában is, és 1971-ben is készült egy vaskos kötet a kor szellemében, de 10 év múlva aktuálissá válik egy új monográfia megszerkesztése.

Saját történelmünk megismerésében talán segíthetnek a különböző események köré épülő programsorozatok is, gondoljunk csak a napóleoni csatára vagy vaskakas ünnepi játékokra. Érdemes lenne a lőcsei fehér asszony legendájára is építeni valamit?

Mi foglalkozunk a kérdéssel, készül is egy kiadvány, aminek ez a témája. Szükséges egy részletesebb feldolgozás, hogy egyszer és mindenkorra tisztázzuk az ezzel kapcsolatos tévhiteket. Ezeket egyébként tavaly sikerült cáfolnunk, például bizonyítottuk, hogy a lőcsei fehér asszonyt nem Győrben, hanem Mosonmagyaróváron ítélték el, és azt is sikerült pontosan tisztázni, hogy hol van eltemetve. Az egyházi levéltár birtokában lévő dokumentum, a halottak nyilvántartása vele kezdődik. Ez egyértelműen tartalmazza a nevét, a lefejezés tényét, és még azt is, hogy ki végezte el az egyházi szertartást. Azt is tudjuk, hogy a mai bazilikával szemben egykor üzemelt vártemetőben temették el. Ezeket a legendákat életben kell tartani.

Wurmbrandt András