Nem rázós: áramvonalas riport a gönyűi erőműből a farkasordító hidegben
Egy kék konténeren át vezet az út a 600 ezer háztartás villamos energiáját termelő gönyűi erőműbe. Bejutni ide majdnem olyan nehéz, mint egy atom tengeralattjáróra.
Az előzetes engedélyek után a bejárati konténerben egy számítógép elé ültetik az érkező újságírót. Fülén a hallgatóval végig kell néznie egy biztonsági oktatófilmet. Védőfelszerelés nélkül közlekedni nem lehet, cigarettázni tilos, ha megszólalnak a szirénák, a kijelölt vészkijáratokon minél előbb el kell hagyni a területet. A pacemeakeres szívbetegek pedig bizonyos üzemrészekbe saját egészségük megóvása érdekében be sem léphetnek.
Az E.ON erőművét németes precizitással működtetik. Az oktatófilm után egy computeres teszt ellenőrzi, elsajátítottuk-e a munkavédelmi tudnivalókat. Amíg nem helyesek a válaszok, nem hagy engedélyt nyomtatni. Előtte persze fénykép is készül, majd elektronikus beléptetőkártya bocsát be a Duna-parti 26 hektáros területre. A központi épületben cipőcsere, vastag bakancs kerül a lábra, kobak a fejre, világító mellény a ruha fölé.
A biztonság első látásra eltúlzott, ám mégsem az: hiába van szó ugyanis egy piaci alapon működő magáncégről – a 400 millió eurós beruházást saját erőből, uniós pályázati pénzek nélkül hajtották végre – , valójában stratégiai vállalat ez az erőmű. Bizonyos különleges helyzetekben a magyar energiahivatal még kötelezheti is őket az áramtermelésre. „Békeidőben” maguk döntenek arról, mennyi energiát adnak el: ha magas az ára, akkor sokat, amennyiben nagyon alacsony, kevesebbet termelnek. Az áram áru, a szabadpiacon, annak törvényei szerint kel el.
Hidegben persze sokkal drágább, ezekben a napokban megduplázódott az ár, üzemel is teljes kapacitással a gönyűi létestímény, melynek bruttó teljesítménye 433 megawatt, hatásfoka pedig jóval az átlag fölötti: csaknem 59 százalékos. Egy óra alatt 75 ezer köbméter gázt használ föl.
Miért van két óriás olajtartály egy gázerőműben?
Az üzembiztonság miatt – tájékoztat az ügyvezető igazgató, Katona Zoltán. Ha az oroszok valamiért egy időre elzárnák a gázcsapot, akkor az itt tárolt olaj kétszer nyolc napon át még működtetni tudná az erőművet, mely a hazai áramszükséglet 6-7 százalékát állítja elő.
Katona Zoltán
Egyelőre azonban folyamatosan jön a gáz, az ellátásban semmiféle gond nem akadt – erősíti meg Katona Zoltán.
Százalékos arányánál fontosabb, hogy az erőmű rendkívül gyorsan, rugalmasan tudja követni az ország áramszükségletét. Az atomerőművek erre nem képesek, így a paksi sem.
Márpedig szükség van a fogyasztást követő termelésre, hiszen az áramot Magyarországon alig tárolják. Vannak országok, ahol vizet pumpálnak a hegyekbe a villamos energiával, s szükség esetén onnan zúdítják le a turbinákra. Magyarországon a képződő enegia hatalmas részét azonnal és folyamatosan felhasználjuk.
A gönyűi megaerőmű technológiája kevés emberre tart igényt. Összesen huszonkilencen dolgoznak itt. Az állandó biztonsági őr sem sokkal kevesebb ennél.
Az automatizálás magas fokát legjobban a vezérlőterem jelzi. Az ott dolgozók elmondták: a tévében futó E.ON reklám forgatásakor az operatőrök villódzó, sípoló, csilingelő, látványos vezérlőre számítottak, a falon látható színes kezelőgombokkal. Helyette néhány számítógépet találtak. Itt ugyanis már mindent computer vezérel és ellenőriz: önmagát is.
Az E.On 26 hektárt vásárolt a Duna-parton, egyelőre tizenhármat használ belőle. Az árvízes partszakaszt földdel töltötte fel, a folyó mellékágát megtisztította. A technológiai folyamat megköveteli a vízhűtést, a Dunából vezetnek vizet az üzembe, egy zárt rendszeren át. A víz nem érintkezik közvetlenül semmivel sem az erőműben, a rendszeren belül marad. Hét fokkal magasabb hőmérséklettel vezetik vissza a Dunába.
Ez a hőszennyezés – tekintettel a folyó átlagos vízhozamához viszonyított kis mennyiségre – elenyésző. Az ügyvezető megmutatta a visszaengedés helyszínét, úszó jégtáblák jelzik, hogy ettől szerencsére nem főnek meg a halak, mint ahogy ezt néhány zöld szervezet félelemként fölvetette az építkezés folyamatában.
Először a gönyűiek is tartottak az erőműtől. Megkérdezték például, hogy a gázfogyaztás miatt nem csökken-e a gáznyomás a lakásokban. Megnyugtatták őket, hogy ez a gáz nem a lakossági „tyúkbélen” érkezik, hanem külön vezetéken. Olcsóbb lesz-e a villany a településen, tudakolták. Sajnos nem lesz, mert az erőmű nem a falut látja el, hanem egy rendszerbe szállít, ahol pedig a szabad piac állapítja meg a mindenkori árakat.
A villanyvezetékek kialakításánál figyelembe vették a védett fákat, az uniós pénzből telepített gyümölcsöst, sőt, még egy fekete gólyapár költőhelyét is nagy ívben kikerülték. A győri önkormányzat főépítészének kérésére pedig sajátos méretű és formájú, a tájba jobban illő tartóoszlopokat készítettek, ezek tartják a Győrbe befutó vezetékeket.
Odakinn tombol a tél, ma mínusz 18 fokot is mértek Győrben. Fogy az energia, de ma már az elektromos áram életünk pótolhatatlan része. Még részleges kiesése is komoly fennakadásokat okozna.
Amikor kilépünk az erőmű tárgyalóterméből, az ügyvezető azonnal lekapcsolja a villanyokat. Az áram nekik is sokba kerül.
gyorplusz.hu
(Az írás a Győri Médiaklub közreműködésével készült.)