„A betegek szellemi-, és hangulat javulása ellenére egyre gyakrabban ütközünk családtagok ellenállásába. Sokszor bekerül az idős beteg fertőzéssel a kórházba, majd amikor leküzdjük a kórfolyamatot, telefonon a család kijelenti, hogy otthonába nem akarják fogadni.” Ezt döbbenetes tapasztalatát is megosztja dr. Feller Gábor pszichiáter, a Petz Aladár Egyetemi Oktató Kórház osztályvezető főorvosa a Győrplusz Médiának írt cikkében.
Másfél éve tart a járvány. Megterheli az egészségügyben szolgálatot teljesítőket, a mentőszolgálat munkatársait, a rendőrséget, a katonaságot. De sorolhatnám, mert mindenkit. A korlátozásokat, szigorú szabályokat betartottuk, mert amellett, hogy előírások, tudjuk, hogy a járvány megállítása miatt szükségesek.
A karantén elviselése minden ember életét megnehezíti. Kezdetben elfogadtuk, de később már rontotta a hangulati állapotot, számos testi szövődményt is eredményezett. A személyes kapcsolattartás korlátozása nehezített, de ha telefonon és neten keresztül is tarthatjuk a kommunikációt, akkor elkerülhetjük a pánikot, az alvászavart, a szomorúságot.
Az oltásokban bízunk. Látjuk, hogy minél többen megkapják a vakcinát, annál kevesebb a fertőzés. Csökken a betegek a száma, a tragikus halálesetek is csökkenni fognak.
A veszély még mindig az időseket fenyegeti. A mutáns vírus a fiatalokra is nagy veszély jelent, de az immunrendszer a fiatalokban erősebb, le tudják küzdeni a veszélyt.
Egyre inkább foglalkozunk a szövődményekkel. Ezek lehetnek testiek és lelkiek is. Az egészségügy felkészült, mert a pulmonológusok megoldják a mellkasi szúrást, a mozgásszervi szakemberek foglalkoznak az izületi-, és izomszövődményekkel.
Nekünk, pszichiátereknek is van feladatunk, mert a hangulati eltérések mellett emlékezeti zavarok is megjelennek szövődményként. De ezeket lehet kezelni olyan technikákkal, melyeket szívesen alkalmazunk, ha valaki kéri tőlünk.
Pszichiáterként megtapasztaljuk, hogy mennyire megviseli a társadalmat a járvány. Hozzánk kerülnek a nagyon elkeseredett depressziós betegek. Megteszünk a javulásért mindent, ezzel jelentős eredményeket érünk el.
Ami hivatásunk ellenére minket is elkeserít, hogy a betegek szellemi-, és hangulat javulása ellenére egyre gyakrabban ütközünk családtagok ellenállásába. Sokszor bekerül az idős beteg fertőzéssel, majd amikor leküzdjük a kórfolyamatot, telefonon a család kijelenti, hogy otthonába nem akarják fogadni. Sokszor elhangzik, hogy a többi családtag is gyenge-, és beteg, de gyakoribb, hogy mindenki dolgozik, az otthoni segítség nem megoldható. Próbáljuk javasolni az otthoni ellátás megszervezését, mivel erre is van lehetőség.
Egyre gyakoribb, hogy gyógyuló betegek már a kórházban megfogalmazzák, hogy ha a család nem viszi haza, inkább az öngyilkosságot választják. Szakvizsgálat során biztatjuk a betegeket, de sokszor a családtagok meggyőzése sokkal nehezebb feladat.
Bízunk abban, hogy a járvány a lecsengő fázisba került. De ne most adjuk fel a harcot! Családtagok fogjanak össze! Az otthoni hangulat sokkal inkább attól függ, hogy mennyire egészséges család, mennyire fognak össze a rokonok. Fontosabb ez, mint hogy étteremben eszünk vagy szállodában lakunk! A család a fontos! Ez okoz örömöt és boldogságot! Legyen ez a célunk!