Célkeresztben a világbajnokság

Boros László, a Patent Győri Lövész Klub futócéllövője az előző, kevésbé sikeres év után idén nyáron mindenképpen szeretne részt venni a stockholmi világbajnokságon. A kétszeres junior Európa- és világbajnok tehetség elszántan készül a következő megmérettetésekre.

A futócéllövészet, amelyben Boros László korosztályos szinten minden fontosabb címet bezsebelt, ÉszakEurópából származó sportág. Az ott élő népek ezzel gyakoroltak a hajtásos vadászatra. Az ötvenméteres számban a hagyományok előtt tisztelegve napjainkban is vaddisznó alakú célra lőnek a versenyzők.

– Fiatalon, búcsúban lőttem először célba, minden eredmény nélkül, így az első próbálkozásom csalódással zárult. Az ezredfordulón apukám olvasott egy hirdetést, amelyben a lövészek tagokat toboroztak. Levitt edzésre, és már az elején megtetszett, amit ott tapasztaltam. Később fokozatosan tanultunk meg lőni, először természetesen álló célra, hogy legyen sikerélményünk, majd mikor ez már ment, futócélra váltottunk – elevenítette fel a kez deti lépéseket a győri sportoló.

– Akkor tudatosult bennem, hogy akár sikeres is lehetek a sportágban, amikor elkezdtünk versenyekre járni és egészen jól szerepeltem. Komoly lökést adott, lehetőségem volt részt venni a franciaországi Európa-bajnokságon, ahol újoncként a hatodik–tizenegyedik helyen zártam. A szövetség még ekkor nem látta bennem a tehetséget, a győri sportbizottság segítségével jutottam ki a kontinens – viadalra, aminek rengeteget köszönhetek. Ezt követően egy év alatt annyit fejlődtem, hogy Svájcban már Európa-bajnoki címet ünnepelhettem.

Boros László Winterthurban tehát Európa-bajnoki címet nyert a juniorok között 2008-ban, és ugyanebben az évben a plzeni világbajnokságon is diadalmaskodott. Egy évvel később megismételte bravúros teljesítményét, Prágában újabb Európa-bajnoki arany került a nyakába, majd Finnországban, Heinolában ismét világbajnok lett.

– Kitartás, elszántság és tehetség is kell ahhoz, hogy valakiből jó sportlövő legyen, de az utóbbi szerepe a legkevésbé hangsúlyos. A lőállásban nagyon fontos a koncentráció, az edzők azt mondják, aki vért izzadva jön ki onnan, az mindent megtett, hogy a legjobb formáját hozza. Számomra a hazai pálya egyébként inkább hátrány, mint előny, hiszen sokan odajönnek verseny előtt beszélgetni, folyamatosan hallom, amit körülöttem mások mondanak, így pedig nem könnyű felkészülni. Külföldön kevésbé zavar a zsivaj, hiszen a soknyelvűség miatt alig érteni belőle bármit is, így jóval könnyebb ráhangolódni a versenyre – mondta érdekességként Boros László, aki tavaly nem élete legjobb formájában versenyzett, de gőzerővel készül az új kihívásokra.

– Az előző évem nem sikerült olyan jól, mint ahogy szerettem volna. A felkészülésem zavartalan volt, de az eredmények mégis elmaradtak a várttól. Tavasszal a bresciai felnőtt Európa-bajnokságon csak a tizenkettedik–tizenhatodik helyen végeztem. Az ötvenméteres kontinensviadalra nem sikerült kijutnom, a világbajnokság pedig elmaradt, miután Szlovákia lemondta a rendezést. Keresem a rosszabb szereplés okait, néhányat találtam is, de ezeket nem szeretném a nyilvánosság elé tárni. Szeretném a technikával kapcsolatos problémákat kijavítani, és minél több kisebb versenyen indulok majd, hogy ritmusban maradjak. A júniusi stockholmi világbajnokságon mindenképpen ott akarok lenni, annál is inkább, mert négy számban rendezik, tehát nagyon izgalmas versenyre van kilátás – árulta el idei legfontosabb célját Boros Lász ló, akiSike Józseffel kapcsolatos rivalizálásáról is mesélt lapunknak.

– Sike József példakép is számomra, hiszen sok mindent elért, mentalitása pedig lenyűgöző. Ha együtt készülünk vagy versenyzünk, gyakran kikérem a véleményét, és amit mond, azt érdemes is megfogadni. Ő sem legyőzhetetlen, többször sikerült már elkapnom, de az lenne az igazi, ha akkor nyernék ellene, amikor mindketten csúcsformában vagyunk.

Boros László bronzéremmel kezdte az évet a győrszentiváni Hungarian Openen, ami azért dicséretes teljesítmény, mert vizsgaidőszakban állt lőállásba.

– A Széchenyi István Egyetemre járok, mechatronikai mérnöknek tanulok. Szerencsére az egyetem és a lőtér közel vannak egymáshoz, így lyukasóráimban könnyen át tudok sétálni edzésre. A körülmények kielégítőek, a város biztosítja számunkra a lőteret, ami nagy segítséget jelent. Ha nem a versenyzésre vagy a tanulmányaimra koncentrálok, a barátnőmmel és a családommal töltöm az időm. Amennyiben van rá lehetőségem, motorra szállok, várom már a jó időt, hogy ezt is újra megtehessem – zárta a beszélgetést Boros László.

Lakner Gábor

Fotó: O. Jakócs Péter