„Egyre többen vannak Nyugat-Európában, akik meglévő kutyájuk mellé direkt kelet-európait fogadnak be”

Interjú Nagy Péterrel, az Emberek az Állatokért Alapítvány állatmenhelyének vezetőjével.

Hol tartanak a magyarok a felelős állattartás tekintetében?

Sokat javult a helyzet, de még mindig nagyon sok kívánnivalót hagy maga után. Nagyon sok a felelősségteljesen gondolkodó, állatait kulturáltan tartó ember, de látni kell, hogy az elmúlt évtizedekben annyira megnőtt a kedvtelésből, társállatként tartott állatok száma, hogy sajnos a probléma tovább növekszik. Győrben és közvetlen környezetében egyébként rengeteget fejlődött az állattartás kultúrája 1992 óta, amióta én ezzel foglalkozom, de vannak az országnak olyan területei, ahol óriási gondok vannak e tekintetben.

A megyében ez az egyetlen állatmenhely, de nem csak ebből a térségből érkeznek ide állatok. Hány kutyát és macskát tudnak befogadni?

Az engedélyünk 215 kutyára szól, e pillanatban a felnőtt és a kölyökkutyák együtt 195-en vannak. Ami a macskákat illeti, 60 állatra van jogosítványunk, de a számuk most nem éri el a húszat. Ez azonban a tavaszi szaporulat után valószínűleg változni fog.

Arra vannak becsléseik, hogy Győrben hány állat él gazda nélkül?

Győrben viszonylag kevés. Ez köszönhető a mi húszéves tevékenységünknek is. Fontos az is, hogy a gyepmesteri telepről hosszú évek óta átvesszük az állatokat, hogy ne legyen altatás. Ez nagyon nagy dolog. A város határain kívül vannak koncentrált kidobóhelyek, de ide nem elsősorban Győrből, hanem a környező falvakból, kertvárosi részekből, autókból kerülnek ki kutyák. Ezeket a helyeket is folyamatosan figyeljük, épp most volt egy riasztás: egy anyakutyát dobtak ki öt kölykével a sashegyi szeméttelepnél. A kicsiket már behoztuk, az anya azonban annyira fél, hogy még nem tudtuk befogni.

Városon belül valóban ritkábban találkozni kóbor kutyákkal, több ponton élnek azonban macskakolóniák. Jó szándékú állatbarátok etetik ezeket az állatokat. Mi lehet a megoldás ezeknek a kóbor macskáknak a helyzetére?

A kutyák valóban nem jelentenek problémát, mert tulajdonképpen azonnal hozzánk kerülnek. A macskáknál kialakult kolóniákkal kapcsolatban folyamatosan keressük azokat az állatbarátokat, akik etetik a cicákat, és igyekszünk őket rávenni, hogy legalább a nőstény macskákat próbálják meg annyira megszelídíteni, hogy befoghatók legyenek. Ezek az állatok, ha szocializáltak, akkor itt maradhatnak nálunk, ha nem, mert vadon születtek, nőttek fel, és stresszes nekik az ember jelenléte, akkor beoltjuk, ivartalanítjuk őket, és visszahelyezzük a környezetbe. Onnét kezdve nem szaporodnak. Ez az egyetlen humánus megoldás a helyzetre. A kismacskákat pedig össze kell fogni, hogy ők már ne az utcán nőjenek fel.

A gazdasági válság, mint oly sok mindenre, az állattartásra is rányomja a bélyegét. A behozott állatok számában megmutatkozik ez?

A behozott állatok száma drasztikusan növekedett az utóbbi években. Ennek egyebek mellett az is az oka, hogy egyre ismertebb az alapítványunk, így aztán egyre több ember jön el a rendezvényeinkre, és egyre több állatot is hoznak be. A gazdasági válság azonban nemcsak a gazdikra hat, hanem ránk is. A gyógyszerkészítmények nagyobb részt euró vagy svájci frank fizetőeszközű országokból érkeznek, kevesebb a hazai gyártmány. Így a kedvezőtlen árfolyamoknak a mi pénztárcánk is megérzi a hatását. A másik, ami a válságra utal, hogy annak ellenére, hogy növekedett az adó 1 százalékok felajánlási száma, a befolyó összeg csak stagnál. A harmadik pedig, ami érezhető, hogy rengeteg a házeladás miatt bekerülő kutya. A bedőlő hitelesek sorra jelentkeznek, hogy az albérletbe nem tudják magukkal vinni kedvencüket.

Ha már itt tartunk, az igaz, hogy sok olyan „állatbaráttal” is van dolguk, akik idős állatukat hozzák be, és lecserélnék fiatalabbra?

Sajnos igaz. Ha nem is nagyon sokan, de vannak, akik azt az állatot, akivel eltöltötték mondjuk az elmúlt 10-15 évet, akár hozzánk, akár a gyepmesteri telepre adják be. Ebben az esetben bevesszük az állatot, de újat nem adunk helyette. Ez azért problémás, mert a magyar befogadói kultúra még nem tart ott, hogy az emberek idős kutyákat fogadjanak be, holott ezek általában nagyon hálás állatok, és akik befogadják őket, azok általában jól szoktak velük járni. Az esetek többségében ezeket az állatokat egyébként csak külföldi gazdiknál tudjuk elhelyezni. Külföldi állatvédőknél, állatbarátoknál, akik egyre többen vannak Nyugat-Európában, és a meglévő kutyájuk mellé direkt kelet-európait fogadnak be.

Ez jelentős gondolkodásmódbeli különbségre utal hozzánk képest.

Nyugat-Európában hosszú évtizedek óta olyan szinten van a felelős állattartás, hogy a kóbor állatok száma nagyon alacsony. Viszont tudják, hogy keleten mekkora probléma ez. Mivel a kutyának nincs nemzetisége – egy magyar kutya ugyanolyan, mint egy francia vagy egy német –, ezért innen fogadnak be. Kelet-Európa állatvédelme enélkül össze is dőlne. Tavaly hozzánk több mint 1200 kutya érkezett be, itthon ezeket nem tudnánk örökbe adni. Körülbelül az állatok 40-50 százalékát viszik el magyarok, 50-60 százalékát pedig külföldiek. Egyébként szervezetünk leginkább német nyelvterületen ismert, és jó hírünk van Európában.

Mennyire kiterjedt a nemzetközi kapcsolatrendszerük?

Eléggé, mivel 2004 óta építjük. Természetesen minden szervezetet le kellett ellenőrizni, emberi kapcsolatokat kialakítani, de úgy vélem, hogy a legmegnyugtatóbbak a külföldi örökbefogadások, mert folyamatosan nyomon tudjuk őket követni. Itthon nagyon nehéz azt elérni, hogy jelezzenek vissza az örökbefogadók, küldjenek információkat. Külföldön az természetes, hogy akár még 4-5 év múlva is küldenek képeket a kutyáról és az új tulajdonosról. Egy egykori lakónkról például most kaptunk egy információt, hogy egy daganatos megbetegedés miatt műtét előtt áll.

A külföldi állatbarátok anyagilag is segítik az alapítványt, illetve a menhelyet?

Igen, rendszeresen kapunk például tárgyadományokat, illetve mivel a költségvetésünket nagyon nehéz előteremteni, különböző projektek révén segítenek abban, hogy fejleszteni tudjuk a menhelyet. Így az elmúlt időszakban kialakított orvosi szoba, műtő, elkülönítő szobák, kölyökelkülönítő kennelek részben külföldi adományokból valósultak meg. Sajnos egyelőre önkormányzati támogatást nem kapunk. Úgy vélem, hogy a prevenció és a tényleges állatmentés által komoly közfeladatokat látunk el.

Mi történik egy behozott vagy egy megmentett állattal, amikor bekerül ide?

Amikor egy állat beérkezik hozzánk, rögtön megvizsgáljuk. Ha beteg vagy sérült, és szükséges, akkor megkezdődik az operáció vagy a gyógykezelése. Ha egészséges, akkor megfigyelés után megkapja a standard vakcinákat: kombinált védőoltást, emlékeztető védőoltást, veszettség elleni védőoltást, illetve féregtelenítjük. Az állatokat mikrochippel is ellátjuk, és a nőstények kizárólag ivartalanítva kerülhetnek ki tőlünk. Fontos a prevenció a szaporulat tekintetében is. A hím állatoknál is egyre inkább ebbe az irányba szeretnénk elmozdulni. A prevenciónak van még egy lába, van egy kis tájékoztató füzetünk, és egy honlapunk is (www.menhelygyor.hu), ahol nagyon sok információ található, hiszen célunk az emberek állattartási kultúrájának alakítása is.

Wurmbrandt András

Fotó: O. Jakócs Péter