Hétfőn újra megtelnek a középiskolák padjai, véget ér a fél éve tartó digitális oktatás. Bár az idei tanévből már csak öt hét van hátra, tanárok és diákok egyaránt nehéz napok elé néznek. Kiderül, mennyit sikerült online módban elsajátíttatni és elsajátítani a tananyagból. De hogyan élték át ezeket a hónapokat a diákok? Erről kérdeztünk három kilencedikes gimnazistát.

Változtattam az életmódomon

Kovács Illés: Novemberben egyáltalán nem gondoltam, hogy ilyen hosszú lesz ez az időszak. Bevallom, nem bántam, a tavalyi digitális hónapok is jól alakultak, sok időm volt. Viszont mostanra a tanárok már felkészültebbek lettek, nagyobb lett a terhelés. Ennek ellenére a barátaimmal nagyon örültünk, hogy nem kellett februárban visszamennünk az iskolába.

Én csináltam a dolgaimat és egész jól tartottam a tempót, mert van olyan osztálytársam, aki szinte semmilyen feladatot nem küldött vissza. Azt tapasztaltam, hogy kevesebb tanulással meg lehet tartani azt a szintet, ami az iskolában több energiabefektetést igényel. Attól tartok ugyan, hogy néhány tanár mindent most akar majd bepótolni, de talán ez az utolsó öt hét mégsem lesz olyan vészes.

Jó volt, hogy a barátaimra több időt tudtam szánni és elkezdtem újra edzeni. Pozitív dolog volt, hogy kicsit változtattam az életmódomon. Minden reggel korán felkelek, jobban odafigyelek az egészséges táplálkozásra és többet sportolok. Nekem az informatika ment nehezebben, online nem olyan érthető a magyarázat és sok feladatot kaptunk. A matekkal egész jól elboldogulok.

Az osztálytársaim hiányoztak, amikor néha bementünk januárban egy-egy konzultációra, akkor jó érzés volt találkozni.

Rádöbbentem a saját lustaságomra

Salamon Dániel: Most, hogy látom, megint elmaradnak a ballagások, és az érettségizők milyen nehezen készültek fel a vizsgákra, most kezdem értékelni azt, hogy ilyen fiatal vagyok. Nekünk szerencsére még van időnk a gimiben.

Eddig sem voltam túlságosan aktív, más szóval elég lusta gyerek vagyok, s az elmúlt hónapokban még jobban ellustultam. Nem siettem el semmit, sok mindennel meg is csúsztam.

Abban viszont segített ez az online oktatás, hogy észrevegyem, igenis van felelősségem. El lehet csalni egyet s mást, ám a jövőben vissza fog ütni. S ez az ami megváltozott, rádöbbentem a saját lustaságomra. Így év vége felé már próbálok változtatni. Jó néhány dolgot letöröltem a telefonomról, mert rájöttem, hogy nagyon sok időmet elveszi. Órák közben is nézegettem őket, ezért nem tudtam figyelni. Azóta jobban odafigyelek, még a matekot is megértem és időben beadom a házi feladataimat. Egyébként a matekkal gyűlt meg legjobban a bajom az online oktatásban, és németből érzem a lemaradást.

Volt egy-két program, amire el tudtam menni, s közben rájöttem, sokkal jobban értékelem a társaságban eltöltött időt, mintha mindennap bejárnék a suliba.

Sok munka lesz mindent bepótolni

Simon Liliána: Nehezen éltem meg. Mi kilencedikesek vagyunk, egy alakuló osztályközösség. Sok osztálytársamat még mindig nem ismerem, mégsem ezt tartom az online oktatás legnagyobb hátrányának.

Volt olyan tantárgy, amiből a tanároktól csak vázlatot kaptunk, vagy még azt sem, és magunknak kellett feldolgozni, megtanulni az anyagot. Reggel leülök és sokszor estig írom a házikat, mégis úgy érzem, hogy a tényleges tudásom szinte semmi. Ha visszamegyünk, biztosan észrevehető lesz a lemaradásunk. Matekból és kémiából a legnagyobb a baj, egyszerűen nem értem az anyagot, de a humán tárgyakból is érzem a lemaradást. Nekünk diákoknak nagyon sok munka lesz mindent bepótolni, de a tanároknak is kihívás szerintem. Abban reménykedem, hogy elnézőek lesznek, és nem az lesz a fő céljuk, hogy minél több rossz jegyet írjanak be, hanem, hogy valóban elsajátíthassuk az ismereteket, hiszen az érettségihez, a továbbtanuláshoz szükségünk lesz minderre.