Helyszíni: Londonban a legidősebb bajnok – ‘Vagy igazad van, vagy boldog vagy’

Különleges vendéget fogadott a Magyar Olimpiai Bizottság, hiszen a legidősebb olimpiai bajnok, Tarics Sándor találkozott a sajtó képviselőivel.

Tarics Sándor az 1936-os berlini olimpián a vízilabda-válogatott tagjaként állhatott a dobogó legmagasabb fokára. A 98 éves mérnök sportpályafutása mellett civil pályáján is maradandó alkotott, komoly szakmai sikereket ért el. Az 1948 óta San Fransiscóban élő sportember kitűnő fizikai és szellemi állapotban van, és 64 külföldön töltött év után is akcentus nélkül, tökéletesen beszéli nyelvünket.

A Földön élő legidősebb olimpiai bajnokot Borkai Zsolt, a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) elnöke köszöntötte, aki elmondta, Tarics Sándort negyedszer látja vendégül a MOB az ötkarikás játékokon. Az elnök hozzátette, nagy öröm, hogy Sanyi bácsi ilyen kiváló egészségnek örvend, és kívánja, hogy ez sokáig így maradjon. Ezt követően egy válogatott felszerelést tartalmazó csomagot nyújtott át Berlin bajnokának.

Tarics Sándor elmesélte, hogy kivándorlását 1948-ban engedélyezték, így nem kellett disszidálnia. Tíz éven át egy cégnek dolgozott, majd később már a cég dolgozott neki. Számos különleges épület fűződik a nevéhez, katonai létesítményeket és laboratóriumokat egyaránt megvalósított. Legbüszkébb arra az eljárásra, amellyel házakat lehet földrengésbiztossá tenni, ez a módszer mára az egész világon elterjedt.

– Boldog vagyok a feleségemmel, mondhatni ő tart engem életben. A titok csak annyi: vagy igazad van, vagy boldog vagy. Minden nap gondolok Magyarországra a messzi távolból, a nyelv megőrzéséhez pedig szeretet és büszkeség is kell – fogalmazott a humorát is megőrző Tarics Sándor.

Az olimpiai bajnok felelevenítette a berlini eseményeket, és azt, hogy az akkori aranyéremért mindössze egy kézfogás járt, de a dicsőség mindennél többet ért. A mai utódokat is figyelemmel követi, és képesnek érzi a vízilabda-válogatottat az újabb címvédésre. Véleménye szerint a játék ma sem durvább, mint régebben, hiszen ez egy olyan sportág, ahol mindig is rózsaszín lett a víz a meccsek végére. Azt is elárulta, ha tehetné, ő is ott lenne a medencében Kemény Dénes együttesében.

– Olyan vagyok, mint egy öreg csataló, aki meghallja a trombitaszót, és rohanni akar – tette hozzá Tarics Sándor.

Lakner Gábor

Fotó: Vasfői Balázs