Érdekes szerepcsere tanúi lehetünk a londoni olimpián, a tudósítóként dolgozó Kovács Koko István ugyanis ezúttal nem adja az interjúkat, hanem készíti őket. Atlanta bajnoka velünk kivételt tett, és örömmel mesélt tapasztalatairól.
– Hasonló érzelmekről kell kérdeznem legjobbjainkat, amelyeket korábban én is átéltem. Nagyjából tudom is, hogy mit fognak válaszolni, milyen érzés egy olimpián szerepelni, milyen nem átaludni a verseny előtti utolsó éjszakát, milyen gondolatok járnak a fejükben pályára, pástra, szorítóba lépés vagy medencébe ugrás előtt. Emellett természetesen kíváncsi is vagyok a válaszokra, és nagyon örülök neki, hogy a jelenlegi bajnokaink mindegyike intelligens, gondolatait szépen megfogalmazó, és az érzéseit remekül átadni képes sportoló. Véleményem szerint tökéletes nagykövetek a maguk nemében, és nagyon sokat tudnak segíteni a magyar sport helyreállításában.
Koko természetesen az utódokat is figyelemmel követi, de korábbi sportágában eddig kevés sikerélménye lehetett.
– Az ökölvívó-válogatott esetében már visszás a helyzet, ketten is búcsúztak, igaz, már most három mérkőzést nyertünk, ami megfelel az elmúlt két olimpián mutatott teljesítménynek. Harcsa Zoltán esetében valós esélyünk van az éremszerzésre tizenkét év elteltével. Ettől függetlenül nem örülök annak, amilyen irányba megy az ökölvívás, sem a pontozás, sem a stílus nem ugyanaz, ami tíz-tizenöt évvel ezelőtt volt. Persze félek, hogy a korral én is olyan leszek, mint az elődeim, akik szintén panaszkodtak a mi ökölvívásunkra. A magyar ökölvívás jelenlegi helyzete azonban mutatja, hogy valami nincs rendben, változtatnunk kellene a felkészülés során és a tömegbázis nevelésében. Harcsa Zoltán ugyan megmentheti a becsületünket, de a problémák ettől még léteznek.
A korábbi bajnok elmondta, remekül érzi magát Londonban, és egy olimpiai egészen egyszerűen nem lehet rossz.
– Biztosan voltak jobban szervezett játékok, de minden olimpiának megvan a pozitív és a negatív oldala, én pedig jóval többet találkozom a pozitívumokkal – zárta a beszélgetést Koko.
Lakner Gábor, Vasfői Balázs