Közösségi teret a por helyett!

A napokban vidéki ismerősök látogattak Győrbe, akik szájtátva sétáltak végig belvárosunkon.

Lenyűgözve szemlélték a felújított utcákat, a hangulatos teraszokat, a megújult, nyüzsgő Széchenyi teret. Elismerően vallották be, nem gondolták, hogy Győr manapság ilyen gyönyörű, és hogy itt ekkora élet van. Amikor legutóbb jártak itt, ez még egy másik város volt. Büszkeséggel telve kalauzoltam tovább őket a szintén meg- újult Frigyláda-szobor és a „szódakút” felé. Idilli sétánkat egy vészesen közeledő porfelhő törte ketté, beszélgetésünk pedig össznépi prüszkölésbe csapott át.

„Hát ez?” – kérdezték értetlenkedve. Persze én elmeséltem, hogy a Dunakapu tér is megújul, és a szmog az ott folyó régészeti feltárások miatt van, a varázs odalett. Elnyelte a por. A por, amit mi, győriek is nyelünk már egy éve. De meddig még?

Miután az önkormányzat döntött arról, hogy felújítja a Dunakapu teret, és ezzel teljessé teszi a belvárosi rehabilitációt, természetes módon régészeti munkálatok kezdődtek. Előbb a próbafeltárás, aztán meg a teljes. Ahogy várni lehetett, elő is került az egykori vár néhány darabja, köztük bemutatásra érdemes értékek is, melyek történelmünket hordozzák. Az elmúlt egy évben ezzel kapcsolatban is számos vita alakult ki, boldogboldogtalan kifejtette a véleményét, ki nyugodtabban, ki pedig vehemensebben. Sokan annyira belelendültek, hogy közben a beruházó önkormányzat szándékait sem hallották meg. Hiába nyilatkozta több városvezető is, hogy a tér megújítása során szempont a valódi értékek bemutatása, azok tovább verték az asztalt. Lehet, hogy nekik robusztus falak kellenek a város közepére, de a falak csak elválasztanak, mi pedig kapcsokat szeretnénk. Kapcsokat, melyek nem szétszakítanak, hanem összekötnek múltat a jövővel, embert az emberrel.

Azt hiszem, van egy határ, ahol a konok, szemellenzős múlthoz való ragaszkodás már a fejlődés gátjává válik. Mert abban nincs vita, hogy a múlt értékeit be kell mutatni, de közben a jövőtis építeni kell. A városvezetők nyilatkozataiból világosan kiderült, éppen ez a szándékuk: bemutatni a múltat, de emellett egy a győriek és a turisták számára is vonzó városközpontot kialakítani. Olyan teret létrehozni, ahol valódi közösségi élet zajlik, ahol egy nagyrendezvény idején együtt szórakozhat akár 30-40 ezer ember.

Győr fesztiválváros, a vendégéjszakák száma és az idegenforgalmi adóbevétel évről évre nő, egyre többen látogatnak el hozzánk. Nekünk, akik itt élünk, büszkének kellene lennünk arra, hogy Győrt az országban pozitív példaként emlegetik, sőt, vannak helyek, ahol egyenesen irigylik. Néhányan azonban fanyalognak. Fanyalogtak akkor, amikor megújult aSzéchenyi tér, és fanyalognak most is, amikor a város felújítaná a Dunakapu teret.

A Széchenyi tér és a megújult belvárosi utcák azonban már bizonyítottak. Elég csak egy sétát tenni, és látható, hogy mennyire kedvelik a győriek és a turisták azt a légkört, ami a város szívében kialakult. Ha elkészül a Dunakapu tér is, ez a hangulat megsokszorozódik, és Győr belvárosa valóban európai szintű turistalátványosság lehet. Nagy szavak? Lehet. De szakrális és világi értékeink alkalmassá teszik erre városunkat. Éppen ezért várjuk, hogy végre elüljön a porfelhő, a régészek eredményesen, de most már belátható időn belül fejezzék be munkájukat, mert amíg a feltárások húzódnak, addig a beruházó önkormányzatnak nincs lehetősége rá, hogy elkezdhesse az érdemi munkát, az építkezést.

Szálljon fel végre a porfelhő, hogy mielőbb birtokba vehessék a győriek a megújult teret, ne pedig a kordonokat kelljen kerülgetnünk fulladozva.