Aki egyszer belekóstol a mentős hivatásba, az örökre rabja marad. A másokon segítés felemelő érzése örökre megváltoztatja az embert. Hamarosan startol a balatoni strandszezon, Nagy Marcell parti, Mónus Gyula hajós vízimentővel beszélgettünk.

Nagy Marcell most érettségizett a győri Móra Ferenc Sportiskolai Általános Iskola és Szakgimnáziumban. Az idei lesz a harmadik szezonja Balatonfüreden parti vízimentőként.

Miért lett vízimentő?

Egy diákszervezet toborzott fiatalokat vízi mentésre az iskolánkban. Mivel úszó vagyok, tíz éve versenyszerűen sportolok, magaménak éreztem a feladatot. Úgy láttam, vízimentőnek lenni menő, jól hangzott, hogy az egész nyarat lent lehet tölteni a Balatonon, de munkált bennem a segíteni vágyás is. Jelentkeztem. Ott szembesültem vele, hogy ez a munka nehezebb, mint képzeltem, de mégis akkora pluszt ad, hogy évről évre visszavonzza az embert.

Mi történt a jelentkezés után?

A munkát egy elméleti és gyakorlati képzés előzte meg. Itt megtanultuk a szükséges egészségügyi protokollt, a kommunikációt, a vízből mentést, az etikai szabályokat. Tudjuk, hogy kell embert keresni a víz alatt, milyen fogásokat alkalmazzunk, ha szorít, nyom a víz alá a fuldokló. A tanfolyamot kombinált vizsga zárta. A sportmúltam miatt az úszás nem okozott gondot, de adott kihívást, mikor azonnal kellett reagálni egy váratlan helyzetre.

Milyen feladatokat ad a balatoni vízimentés?

Leggyakrabban kisebb sérüléseket kell ellátni, vágásokat, csípéseket, napszúrást. Ha valaki rosszul lesz, megkezdeni a kellő beavatkozást, amíg a magasabb szintű mentőcsapat kiérkezik. Mindenre megvan a szigorú protokoll.

Mi teszi bonyolulttá a munkát?

Kívülről könnyűnek tűnik, hogy ülünk a toronyban vagy a mentőkatamaránon. Pedig folyamatosan készenlétben állunk, figyelünk. Egy percre sem kalandozhatunk el, s ha baj van, akkor a másodperc tört része alatt cselekedni kell.

Lelkileg nehezebb, amikor egy másik ember életéért kell küzdeni, de olyan alapos képzést kaptunk, hogy ez sem okozna gondot. Szerencsére még nem kellett senkit újraélesztenem.

Mennyire változtatta meg, hogy vízimentő lett?

Teljesen. A munka önállóságra nevelt, s mellette arra is, hogy jó csapatjátékos legyek. Talán ennek is köszönhető, hogy nem tudom elfordítani a fejem, ha bajt észlelek. Teljesen magába szippantott, hogy jót tenni, segíteni jó dolog.

Mónus Gyula a győri Széchenyi István Egyetem hallgatója. Egész életében meghatározó volt a Balaton, 2016 óta tér vissza minden nyáron a partra és az ott szolgáló hajókra, hogy életet mentsen.

Mi vonzotta a hivatás felé?

A Balaton régóta az életem része, édesapám versenyszerűen, eredményesen vitorlázik ott. Már tizenévesként csodálattal néztem a mentőhajókat, s akkoriban ment a Baywatch is (jegyzi meg mosolyogva). Én is segíteni akartam. Aztán 2016-ban vettem a bátorságot, jelentkeztem vízimentőnek.

Hogyan került hajóra?

A képzésem utáni első szezont a parton töltöttem, ezután jelentkeztem matróznak. Alkalmasnak találtak a feladatra. Egy balatoni vihar az éppen riasztási helyre tartó hajón embert próbáló tud lenni. S a nem mindennapi körülmények között fegyelmezettnek kell maradni.

Hogyan zajlik egy riasztás?

A Balaton teljes vízfelületét lefedik a hajóink elérési hatósugarai. A Rupert és az Ábrahám Lomac sürgősségi mentőhajók, valamint a többi mentőhajó gond esetén tíz perc alatt a helyszínre ér. A legénység az Országos Mentőszolgálat orvosával vagy mentőtisztjével és mentőápolójával egészül ki. Az óriási csapatmunkában mindenkinek megvan a maga feladata. Az összeszokott teamben gördülékenyen tesszük, amit kell, s bízunk a társainkban.

Mi az a plusz, aminek a vízimentőnek meg kell felelni?

Egy bizonyos erőnlét alatt ezt a munkát nem lehet végezni, s agyban is mindig ott kell lenni. Figyelni, előre gondolkodni, dönteni, cselekedni, szinte azonnal. Talán a stressztűrő képességünk is magas. A munkában gyakran vízválasztó a holttesttel való találkozás. Az oktatásban benne van, de a gyakorlatban azért mégis más. Ez egy mérföldkő magunkkal szemben is.

Mivel kell a leggyakrabban szembenézni?

Legtöbbször az emberi felelőtlenségből következik a baj, hogy a fürdőzők nem tartják be a szabályokat. A víz veszélyes, könnyen megvicceli az embert, de erről sokan elfeledkeznek.

Nekünk, hajósoknak a főszezon alatt az eltűnt ember keresése adja a legtöbb feladatot, illetve a parti rosszullétek. Szezonon kívül az eszközmentés.

Voltak emlékezetes mentései?

Már az első szezonom alatt volt ilyen. Nyitás után a mentőcsónakot szereltem fel éppen, amikor sikítást hallottam. Gyerekek sodródtak el vízibiciklivel, míg a szülők a vízbe ugrottak. Beszóltam a központnak, s utánuk mentem, a vízibiciklit a mentőcsónak után kötöttem, s kivontattam őket.

Legemlékezetesebb hajós mentésem a 2017-es szezon elején történt. Mozgásban voltunk, prevenciós köröket mentünk. Délután nagy vihar csapott le, fel kellett venni a plexis sisakokat, mert fájt, ahogy az eső az arcunkba vágott. Egy északi parti kikötés után éppen újra indultunk, amikor riasztást kaptunk pont szemből, a déli partról. A hajó vezetője csak annyit mondott, kapaszkodjunk. Útközben kidolgoztuk a tervet. Amikor a hajó kicsúszott a partra, megakadt a homokon, már ugrottam a felszereléssel és rohantam, kapcsolódtam be az újraélesztésbe. A helikopter stabil állapotban vihette a bajba jutottat kórházba. Ahogy újra vízre szálltunk, kisütött a nap.

Mik a legnehezebbek pillanatok?

Vannak szituációk, amikkel megbirkózni nehéz. Például amikor egy nagymama életéért másfél óráig küzdöttünk, kétszer sikerült stabilizálni, majd omlott össze újra, mire sikerült helikopterbe rakni. Ott voltak vele az unokái – természetesen a mentéstől eltereltük őket –, és érezték, hogy nagy a baj. Nem nekem kellett beszélnem velük, de ilyen helyzetben biztatni, hogy szorítsanak, nagyon nehéz.

Ahogy az emberek szembesülnek hozzátartozójuk tragédiájával, azok lelket gyötrő pillanatok. És persze az sem könnyű, ha gyerekről van szó, nekem 16 évesnél fiatalabb embert nem kellett kiemelnem.

Sokan csodálják ezt a hivatást. Mit tegyen, aki segíteni akar?

Megértjük, hogy szeretnének segíteni, de az a legjobb, ha hagyják a mentősöket dolgozni. Amit tehetnek: őrizzék meg a nyugalmukat, tartsanak távolságot, tiszteljék a sérült, mentésre szoruló embert azzal, hogy nem bámulják vagy fotózzák.

Mi történik belül mentés közben?

Ez egy megváltozott állapot, az adrenalin az egekbe szökik. Észnél kell lenni, felmérni a helyzetet, felépíteni a mentés folyamatát, s cselekedni, hiszen az idő fontos tényező. Tudni kell, mit csinálunk, s annak mi lehet a következménye. Egy sikeres mentés rendkívül felemelő érzés.