Zorba tánca a győri színpadon- Fotók

"Szeretném azokat az embereket is elérni, akiknek nincs különösebb affinitása a baletthoz. Arra törekszem, hogy mindenki tudja követni a cselekményt, értse, miről van szó, és kapjon valamit Zorba életigenléséből” – fejtette ki lapunknak ifj. Harangozó Gyula Kossuth-díjas koreográfus a Győri Balett szombati premierje kapcsán.

Amikor Kiss János felkérte, hogy állítson a győri színpadra egy darabot, miért a Zorbát választotta?

Több okból. Vannak lappangó ötleteim különböző impulzusokból. Úgy, mint mikor egy impresszionista festő meglát egy naplementét és kikívánkozik belőle. Folyamatosan találkozom darabokkal, és elképzelem, én hogyan csinálnék egy-egy művet. De a Zorba más miatt is izgatott. Hét éve annak, hogy Dmitrij Szimkin egy közlekedési dugóban várakozva megmutatta, milyen díszlettervei vannak. Az egyiken megakadt a szemem, arra asszociáltam, hogy ha tengerről néznék egy görög szigetet, akkor a hegyoldalban a falu így nézne ki. Azt gondoltam, ha egyszer a Zorbát vinném színpadra, ebben a díszletben csinálnám. Persze azt is figyelembe kellett vennem, hogy milyen a győri együttes. Mert hiába a jó ötlet, ha a társulat stílusa vagy mérete nem passzol hozzá. A győri inkább modern csapat, hihetetlenül kifejezőek, rájuk lehetett szabni a Zorbát. A darab közönségcsalogató, de az ismert zenéje és az Anthony Quinn főszereplésével készült film magasra tette a lécet. Ezzel a darabbal tudok mesélni. Szeretném azokat az embereket is elérni, akiknek nincs kü-lönösebb affinitása a baletthoz. Arra törekszem, hogy mindenki tudja követni a cselekményt, értse, miről van szó, és kapjon valamit. Zorba életigenlése példamutató, pláne korunkban, amikor annyi tragédiáról hallunk. Azemberek sorsában sok mélypont van, amit Nikos Kazantzakis regénye alapján Zorba a tánccal oldott fel és lépett túl rajtuk. Elsősorban nem a tánclépés érdekel, hanem az egész előadás. A látvány, a zene, a tánc, a jelmez – ez így egyben működjön, hogy érthető, szórakoztató, színvonalas legyen, és a közönség feltöltődve menjen haza.

Tehát valóra válik a hét éve született gondolat, a Zorba látványáért Dmitrij Szimkin a felelős. Mivel lepik meg a közönséget?

Teljesen újfajta látvánnyal, egy olyan hegyoldallal, amely síkokból és különböző formájú elemekből áll. Minden síkra vetítenek, és a részekből egy egész kép lesz. Nem tudom, hogy csinálja Dmitrij, de hihetetlenül látványos: robban, összedől, szóval bármi lehetséges ezáltal a színpadon.

Tökéletes díszletnek tűnik a mediterrán hangulatú, temperamentumos darabhoz.

Igen, fontos, hogy minden hiteles legyen. A mozgásban a görög néptánc gyökereihez nyúlunk vissza. De nem csak egy stílust láthat a közönség. Mindig a hangulathoz és a mondanivalóhoz használom a táncfajtákat. A modern elemeket például pánikhelyzetben, amikor az ember elveszti az önkontrollját.

Mennyire volt nehéz átültetni a történetet a tánc nyelvére?

Ha én el szeretnék valamit mondani, akkor azt másképp kell megközelítenem. Néha tíz perc tánccal sem tudok kifejezni egy tökéletes szót, mondatot, ugyanakkor egy-egy jó táncmozdulatot vagy fordulatot két oldalban sem lehet leírni ugyanúgy. Tehát ha el szeretnék mesélni valamittáncban, amit prózában már elmeséltek, akkor nekem más utat kell bejárnom. Meg kell írnom ehhez a librettót, meg kell találnom hozzá a zenét, azokat a lépéseket és komponenseket, melyek az út stációit fedik és segítik. Nem tudom elképzelni, hogy mint koreográfus mással írassam a librettót, mert én látom, hogy mit tudok, mit akarok elérni a darabbal. Az is lényeges, hogy nem összevágott képekből áll a darab, hanem minden képből rögtön jön a másik, értelmes folyamata van, szünet nélkül lehet nézni. Egyre kevesebb az olyan koreográfus, aki komoly dramaturgiával tud tolmácsolni a tánc nyelvén történetet. Itt ki kell emelnem két embert Magyarországon, akiket borzasztóan nagyra tartok. Az egyik az édesapám, Harangozó Gyula, a másik Seregi László. Mindketten kitűnően rendeztek, jó dramaturgiát írtak. Remélem, hogy én is ezen az úton haladok. Azt hiszem, ez a kulcsa annak, hogy ne csak ahhoz a közönséghez szóljak, aki a táncot érti, hanem egy széles érdeklődő kört tudjak kielégíteni.

A közönség nagyon várja a bemutatót. Milyen az előérzete?

Bennem is nagy a várakozás, az ember ilyenkor mindig ideges, és megpróbálja a legjobb komponenseket összerakni, de azt nem tudja, hogy fő össze a leves. Nagyon pozitív előérzetem van. A Győri Balettal sosem dolgoztam eddig, össze kellett csiszolódnunk. Végül annyira jó munkakapcsolat alakult ki, hogy inspiráljuk egymást. Építkező munkafolyamat volt ez,rendkívül sok lökést kaptam az együttestől, a hozzáállásuktól, attól, ahogy dolgoznak. Úgy gondolom, hogy jól működünk együtt. Ez nagyon megnyugtató érzés, mert ez az egyik alapja annak, hogy sikeres darabot hozzunk létre, olyat, ami átjön a zenekari árkon.

A másik görög

Bár a Zorba plakátjain Pátkai Balázst láthatjuk, betegsége miatt a premieren nem ő, hanem Horváth Krisztián táncolja a címszerepet. „A táncosoknál gyakran előfordulhat, hogy a második szereposztás lép életbe, mivel folyamatos fizikai megpróbáltatásnak vagyunk kitéve. Amíg Balázs nem épül fel, addig én táncolom Zorbát. Eddig is gyakoroltam a szerepet, de nem ilyen intenzitással. Megteszek mindent, hogy azonosuljak Zorbával, ez egy színész számára is nagy kihívás, egy táncosnak talán még nagyobb. Most ezt a könnyed, pozitív, vidám, de élettapasztalattal átszőtt karaktert kell erősíteni magamban” – mesélte Krisztián, és hozzátette, érezhető a várakozás a színházban is. Az utolsó napokban a tetőfokára hág a hangulat és a munka, a produkció hátteréért felelős műszaki és az irodai stáb reggeltől estig azon dolgozik, hogy a lehető legjobban sikerüljön az előadás.

Szerző: Zoljánszky Alexandra

A táncjátékban egy angol író Krétára tart, hogy örökségül kapott birtokát rendbe tegye, és helyi munkások közreműködésével bányászkodásba fogjon. Megismerkedik és összebarátkozik Zorbával, az idősödő, de ereje teljében lévő, jókedvű munkásemberrel. A könyveibe temetkező író elismeri Zorba évtizedes tapasztalatokból táplálkozó bölcsességét, Zorba pedig él az alkalommal és lelkesedéssel beszél az eddig burokban élő írónak múltjáról, nőkről, családról, mulatozásokról, harcokról és a táncról, amely átsegítette élete nehéz időszakain.

Zorba olyan ember, aki “megtanulta élni az életet, ennek minden negatív hatása ellenére is, akit a tánc a legmélyebb bánat után is visszavezet az élet napos oldalára, aki minden sorscsapás után talpra áll” – méltatta a táncjáték főhősének karakterét a műsorfüzetben a koreográfus.A díszletet, a látványt, a monumentális elemekre vetített színpadképet Dmitrij Simkin tervezte. Simkin neve ismerős a balettkedvelő közönség számára, mivel ő készítette a Keep smiling – Hódolat Chaplinnek, továbbá a Queen-Balett és a Rózsaszínház című produkciók díszletterveit a győri együttes számára. A jelmeztervek Győri Gabi munkái. (Forrás: MTI)

A Zorba budapesti bemutatója november 7-én lesz a Művészetek Palotájában.

Zoljánszky Alexandra, MTI

Fotó: Marcali Gábor