Lovász Gyula: A lehető legjobb helyen vagyok

Saját pincéjében akkor sem panaszkodna Lovász Gyula, ha lenne miért, így aztán kevés derűsebb helye van Szabadhegynek a Zichy utcai borház alsó traktusánál. A család kis híján harmincéves vállalkozása a Balaton-felvidék, közelebbről a Nivegy-völgy levét juttatja el a győri régió, elsősorban a nagyváros fogyasztóihoz. Az ügyvezető szerint áldás van a házon, hiszen a tó, a magyar tenger kedves a győriek szívének, a jóféle balatoni rizling mindig kelendő portéka lesz errefelé.

Lovászék a múlt század hetvenes éveiben költöztek Szárföldről Győrbe, ahol a családfő kiskocsmát nyitott. Gyula emlékei szerint édesapja tehetséges vendéglős volt, ő alapozta meg pörköltjeivel és kisfröccseivel az adyvárosi Betérő jó hírét. Kocsmárosként szentantalfait mért, borkereskedőként is hűséges maradt az erdők koszorúzta, varázsos Nivegyvölgyhöz.

Kicsiben kezdte, a nádorvárosi garázsboltban két darab százhúsz literes hordó várta a szomjas győrieket, az utánpótlást egy keletnémet Barkas szállította át a Bakonyon. A hőskor után annak rendje és módja szerint jött az aranykor, a rendszerváltás körüli években megszaporodtak azok a magánkézben lévő vendéglátóhelyek, amelyek a nagy borgazdaságoknál rugalmasabb beszállítót kerestek maguknak. A Lovász család Szabadhegyen épített borházat, viszonteladó partnereik száma gyorsan túllépte a százat, éves forgalmuk a félmillió litert. Az ügyvezető nem csak a házirendbe foglalt, kötelező optimizmus miatt mondja, hogy kereskedését a mostani szűk esztendők sem szorítják. A kocsmák, vendéglők, éttermek forgalma visszaesett, de a borról nem mondanak le az emberek.

A borházban vásárolnak és otthon, családi, baráti körben poharaznak, kvaterkáznak, füstölnek kedvükre.A Balaton-felvidéken az átlagosnál kevesebb, de jobb szőlő termett az idén. A mustfok kiemelkedő évjáratot ígér, a savak szépek, a rozék és a fehérborok már tartályokban, hordókban, palackokban vannak. A csapadék kevés volt, az ültetvényeknek meg a Balaton vízszintjének is jót tenne egy kiadós eső, de ezt a problémát Lovász Gyula szerint nyugodt szívvel rábízhatjuk a természetre. A mi dolgunk annyi, élvezzük a bor által nyújtott örömöket, s öregbítsük a Jedlik-találmány, a fröccs jó hírét.

A győri fiatalok körében ismét divatba jött a fröccs, a sarki kiskocsmáktól az elegáns éttermekig mindenütt kapható barátságos árú balatoni vagy pannonhalmi folyó bor. Ezek komoly sikerek, hiszen a kulturált borfogyasztás ma már többet jelent, mint keveset inni drágán. Élvezeti cikkről van szó, ennek megfelelve örömet, élvezetet várhatunk el a pénzünkért.

Vagy ízlik vagy nem, vagy jó vagy rossz. A bort nem a csomagolás, nem a hókuszpókusz teszi. A Lovász borház vezető szerepet játszik a győri piacon, az ügyvezető mégsem meri megtippelni, hány millió liter balatoni, pannonhalmi, meg ki tudja honnan érkező borokat ihatunk meg évente. Csak annyi biztos, hogy Győr kedves helye azoknak a gazdáknak, kereskedőknek, vendéglősöknek, akik a fröccsnek, a hosszú baráti beszélgetések italának való száraz fehérborokat termelik, kínálják. Lovász Gyula akkor sem panaszkodna, ha lenne miért, hiszen a lehető legjobb helyen azzal foglalkozhat, amit a legjobban szeret. Bort árul a fröccs városában.

Nivegy-völgy

„A völgyet nyugatról a Káli-medence, keletről a Dörgicsei-szárazvölgy határolja, északi szomszédja Nagyvázsony, a déli Zánka. Ötezer éve lakott vidék, ma öt falut találunk benne, központjuk Szentantalfa. A szőlő a medencét határoló hegyek oldalán terem, talán a rómaiak öt évszázados uralma óta.”

Szabadhegy

„A mai Szabadhegy magas teraszán egy 1221-ből származó oklevél szerint királyi vincellérek és szőlőművesek laktak. Magát a települést Zeuleus, Szőllős néven emlegették, az itt élőknek a török megszállásig bizonyítottan legfőbb elfoglaltsága volt a szőlőművelés, a borászat. Az ültetvények Győr ostroma és négyéves török megszállása idején is megmaradtak, sőt, menedékül szolgáltak a jobbágyoknak, a katonáknak. A győri vár szökevényei a hegyen szabadok lettek. Innen a mai Szabadhegy név. Szőlő ma már mutatóban sincs, de szüreti mulatságot minden ősszel rendez a városrész. Mindenki megkóstolhatja a Lovász borház újborát.”

Gaál József

Fotó: Marcali Gábor